Anyák napjára

Az anyaság – az anyai érzelemmel együtt –, különleges adomány. Senki sem képes úgy szeretni, úgy aggódni, félteni, védeni, nevelni, mint az igazi édesanya. Nincs könnyű dolga, hiszen az anyaságot nem tanítják sehol sem. Csak a példaképet tudja követni, saját anyjáét, vagy ha tőle nem kapta meg az útmutatást, akkor azt adja tovább, amit kapni szeretett volna. Az anyai szeretet a legszebb érzés, amelyre csak a nők képesek. Sokkal több ez, mint a szenvedélyes szerelem, mert nem múlik el soha. A szerető anya mindent megbocsát: az engedetlenséget, a hűtlenséget, a hazugságot, és minden rossz cselekedetet. Ez az érzés örökre beborítja a gyermeket, s még akkor is óvja, ha már felnőtté vált.

Az anyai szeretet emberi szeretet, és mint ilyen, csupán érzelem és esetleges. A nagy filozófusok szerint a szeretet változó és feltételekhez kötött, erősnek is, törékenynek is bizonyulhat. Sőt azt állítják: a szeretetet is tanulni és tanítani kell. Mégis, az igazi édesanya feltételek nélkül tud szeretni, az ő szeretete nem múlik el soha, nem lesz belőle kevesebb, és mindig szüksége van rá mindenkinek.

Anyák napján nemcsak az édesanyámra, hanem drága jó nagyanyámra is sok szeretettel gondolok – igaz, ő már rég az égiekhez költözött. A nagyanyám volt gyermekkorom jóságos tündére. Mindig az ő képében képzeltem el a Csipkerózsikát meglátogató harmadik tündéraszszonyt. A rosszat mindig elűzte, a jót még jobbá változtatta. Néha azt gondolom, az élet elkényeztetett engem gyermekkoromban, mert egyszerre két anyuka nevelt. Az egyik a nagyanyám volt, a másik az édesanyám: dupla adagban kaptam a feltételek nélküli, biztonságot adó szeretetet, a meleg gyengédséget, a féltést, a kényeztetést. Nagyanyám egyszerű bölcsességével az életre tanított, édesanyám a képzelet világával ismertetett meg – nem múlhatott el este meseolvasás nélkül. Nekem a nagymamám volt az őrangyalom, aki mindig megvédelmezett. És édesanyám a szeretet óvóhelye, ahova mindig, még ma is bemenekülhetek, ha az élet keményen elbánik velem.

Anyák napja van. Fejezzük ki hálánkat egy szál virággal, egy öleléssel, és a szeretetünkkel, amiért megajándékoztak bennünket az élettel, ápoltak, becéztek, kényeztettek, vigyáztak ránk, és felneveltek minket.