Anton Grega metamorfózisa

Örökre elment Anton Grega. Hatvannyolc évet élt. A Kassai Állami Színház igazgatójaként ment nyugdíjba. A végrendeletében viszont megtiltotta, hogy a színházból valaki is részt vegyen a temetésén. Alighanem csalódott bennük. Rendelkezett arról is, hogy a hamvait keverjék össze az édesanyjáéval, és szórják szét a temetőben. Azt akarta, semmi ne maradjon utánuk, tehát az urna se emlékeztessen senkit rájuk.

Gyanítom, hogy ehhez a döntéséhez alighanem Márai Sándor példája adott neki ösztönzést, aki az óceánba szóratta a hamvait. Mindezt pedig csak azért gondolom, mert Grega épp az utóbbi időben fedezte fel Márait, akinek az életműve igen mélyen megérintette. Még színházigazgatóként lefordíttatta szlovákra Márai A kassai polgárok című drámáját, amelynek bemutatását a felújított Kassai Állami Színház első premierjének szánta, de megakadályozták ebben. Később „Ki maga, Márai Sándor?” címen a Bocatius könyvtárban ismertette meg az írót Kassa mai szlovákjaival. Néhány hete pedig egy szlovák-magyar esten – a Márai-emlékházban – szintén nagy elragadtatással beszélt róla.

Darina Poldaufová színművésznő – aki most a Thália Színház művészeti vezetője – árulta el nekem, Grega bevallotta neki, hogy élete utolsó szakaszában azért gyötrődött, miért is lett belőle szlovák. Az édesanyja magyar volt, de ő házasságon kívüli gyerekként született, mert az apja egy magas rangú katolikus pap volt.

Biztos vagyok benne, hogy Grega identitászavarát a Máraival való találkozása is előidézte, Márainak az a magatartása, hogy idegen környezetben is megőrizte magyarságát. Anton Grega azt tervezte, hogy a Bocatius könyvtárban Radványi Gézát, Márai testvérét, a világhírű filmrendezőt is bemutatja a kassai szlovákoknak, de erre az életéből már nem futotta.