„Amit akartam, elvégeztem”

Mert mindent, amit igazgatóként szerettem volna az együttesben tenni, illetve megváltoztatni, megtettem. Mivel a tánckarból és az együttes művészeti részlegéből sokkal többet lehetne kihozni, szeretnék ezzel foglalkozni. Időben ugyanis a két tevékenységet gyakran nehéz volt összeegyeztetni.

Ez azt jelenti, hogy marad az együttesnél?

Valószínűleg művészeti vezetőként, koreográfusként, esetleg táncosként tevékenykedem tovább. Ez attól is függ, hogy az új igazgató folytatja-e azt a művészeti, szervezési és gazdasági irányvonalat, amit három és fél évvel ezelőtt elkezdtünk.

Azt mondta, mindent, amit akart, elvégzett az együttesben. Mi mindent?

Egy együttesben csak az igazgató pozíciójából lehet megváltoztatni bizonyos dolgokat, más pozícióból nem. A három és fél évvel ezelőtt elfogadott pályázatom nagyrészt arról szólt, hogy az országban élő magyar közösségnek létre kell hozni egy hivatásos táncegyüttest. Ennek gazdasági, művészeti és szervezési vonatkozásai voltak, ezen a három téren kellett jelentős változtatásokat elvégezni. A szlovákiai jogrendből adódó minden lehetőséget kihasználtunk, hogy ez megtörténhessen.

Részletezzük. Mit kellett tenni művészetileg?

Föl kellett építeni egy profi magyar tánckart, amire az országban nem volt példa. Nálunk nincsenek profi táncosképző szakiskolák, vannak viszont nagyon jó amatőr műhelyek, ahonnan táncosokat lehetett verbuválni. Többek közt a saját táncosaimat, akikkel korábban együtt dolgoztam, de rengetegen új műhelyekből jöttek. Munkarendet kellett kialakítani, ennél a magyarországi és a szlovák hivatásos együttesek munkarendjét vettem alapul. Létre kellett hozni egy hosszú távú dramaturgiai tervet, és meghatározni, hogy az együttes elsődleges célja a hagyományos tánckultúra továbbvitele lesz. Több műsort kellett repertoáron tartani: készítettünk gyerekeknek szóló matinéműsorokat, kimondottan a szlovákiai magyarság hagyományaival foglalkozó műsort, ilyen volt a Honti igricek, de volt teljesen más jellegű is, mint a Zenészek táncai. Mivel a táncosok hivatásosak, arra voltak ösztönözve, hogy autodidakta módon is tanuljanak és készüljenek, önmaguk is bővítsék tánctudásukat. Olyan anyagi fedezetet kellett kapniuk, hogy ezt végezni tudják, többük együtteseket vezet máshol, koreografálnak, táncokat tanítanak.

Szervezési téren mi történt?

Hiába csinálunk mi jobbnál jobb produkciókat, ha senki nem nézi meg. Ezért az együttest úgymond el kellett adni. Meg kellett változtatni egy sereg dolgot, a weboldaltól kezdve a propagációs anyagokon keresztül. Arculatot kellett adni az együttesnek, logót változtattunk. Szinte mindenhova elmentünk, ahova csak hívtak, hogy az együttes belekerüljön a szakmai vérkeringésbe, mert az Ifjú Szivek nem volt benne.

A szlovákiaiban nem volt benne?

A magyarországiban sem, nem tartották számon. Sikerült elérni, hogy az együttest kimondottan pozitívan értékeljék szakmai körökben. 2000 szeptembere óta, vagyis amióta alkalmazásban vannak a hivatásos táncosok, három új műsort és egy gyerekműsort mutattunk be. Az országban még rengeteg hagyományőrző él, összehoztuk őket, és más együttesekkel együtt megcsináltuk a Honti igriceket. Rengeteg országos rendezvény rendezői, kiírói, szervezői voltunk. Külföldi turnékon jártunk, amelyekre speciális műsorokat kellett készíteni, mert ott más az igény: szerepeltünk Svédországban, Szardínián, Ausztráliában, többször Magyarországon. Jövőre az Egyesült Államokba megyünk. Rengeteg tévés szereplésünk volt, csak a Duna tévé az elmúlt fél évben négyszer adta le a Zenészek táncait.

Gazdasági értelemben mi változott?

Meg kellett teremteni annak a lehetőségét, hogyan lehet hivatásos táncosokat, zenészeket alkalmazni. Az együttes állami támogatása elégséges volt arra, hogy ez sikerüljön. Mellesleg a támogatás az elmúlt három évhez képest mostanra harminc százalékkal nőtt, ami nemcsak a jóindulaton múlott, hanem azon is, hogy az együttes jól teljesít. Költségvetésünk másfélszeresével emelkedett, mivel sikerült bevételeket biztosítanunk például az épület jobb hasznosításából, a fellépésekből évente egymillió koronát hoztunk be. A minisztérium is emelte hozzájárulását, alapjában véve pozitívan álltak hozzá a változásokhoz, mert elégedettek voltak. Gazdasági viszonylatban gyakran példaként emlegetik a Sziveket. Ahhoz, hogy mindez létrejöhessen, rendezni kellett az épület tulajdonjogi viszonyait, a pert tavasszal első fokon megnyertük. Sikerült úgy felhasználni a költségvetést, hogy az épületünk végre valahogy kinéz, belülről is rendbetettük, most már nyugodtan tud dolgozni az együttes.

Viszont az együttes részt vett más projektekben is, nem csak abban, ami kimondottan a dolga.

Az együttes rengeteg olyan dolgot felvállalt, amit régebben más intézmények. Segítette az amatőr mozgalmat, mivel profizmus nincs amatőrök nélkül. Másokkal együttműködve mi rendeztük a gyerek- és felnőtt együttesek országos seregszemléjét, a szólótáncversenyt és még sorolhatnám. Nagyon komoly adatbázist hoztunk létre azzal, hogy vállaltuk a digitális archiválást, rendszereztük az országban gyűjtött anyagokat, valamint a valamikor felvett bemutatók és fesztiválok anyagait. Ezeket folyamatosan DVD-re írjuk, hogy megmaradjon az utókor számára. Ez az archívum nem csak az Ifjú Szivekért jött létre, bárki, aki jön, használhatja, átírhatja az anyagokat. Rengeteg gyűjtést szerveztünk idehaza, de jártunk Gyimesben is. Szeptemberben kiadtunk egy CD-t, ami nemcsak azért érdekes, mert az Ifjú Szivek zenekara játszik rajta, hanem mert először adunk átfogó képet a szlovákiai magyar területek hagyományos tánczenéjéből hagyományőrzők közreműködésével. Márciusban jelenik meg egy másik CD, amely Potta Géza lemeze lesz. Kiderül, mi mindent is tud egy hagyományos falusi vonósbanda, mert van rajta jazztől kezdve csárdáson keresztül boogie-ig minden.

Úgy fogalmazott, hogy meg vannak teremtve az együttes működésének feltételei. Magyarul, a következő igazgatónak csak folytatnia kellene azt, ami van?

Mindenen lehet minőségileg javítani, a jelenlegi helyzetnek is vannak hiányosságai, de működik, nem kell újra kitalálni. Változásokat hozhat, de én olyan igazgatónak örülnék, aki az alapvető irányvonalat, hogy egy hivatásos magyar táncegyüttes legyen, nem akarja megváltoztatni.

A miniszter elfogadta lemondását?

Igen, és megköszönte munkámat, amiben rengeteg ember segített, és akiknek most már nem az igazgató pozíciójából is szeretném megköszönni.

Ha visszatekint erre a három és fél évre, mi az az egy mondat, amivel jellemezni tudná?

Ha valamit nagyon akarsz, és van kurázsid, meg lehet csinálni.