Amikor majd flekkent sütnek a Toldi díszkiadásán

Lesz-e ilyen bolond és valóban ennyire megszállottan romlott a világ? Remélhetőleg nem, s hogy ne is legyen, éppen ezért érdemes elolvasni Vlagyimir Szorokin Manaraga című regényét.

Szorokin szerint valahol Európában, az úgynevezett Második Iszlám Forradalom utáni időkben, a kontinenst végigpusztító háborúk után vagyunk, a Migráció Korszakában. Ismerős vagy legalábbis annak tűnő megnevezések? Szándékosan azok. Mintha ilyen vagy ezekhez nagyon hasonló kérdések foglalkoztatnák mostanság is a világot? Igen. Szorokin témaválasztása nem véletlen. A kiváló orosz író, akinek igen kritikus – szinte már cinikusan szatirikus – hangját szülőhazájában nem is veszik jó néven, sőt, mondhatni, a hivatalos irodalmi kánonból ki is szorították, afféle underground irodalmi fenegyerek, bizonyos értelmiségi és ellenzéki körökben igen kedvelt szerző lett. Manaraga című legfrissebb, 2017-ben megjelent regényét még ugyanebben az évben magyarra fordította M. Nagy Miklós. A fordítás igazán élvezetes és pazar képeket hoz, pergő történetet, borzongató izgalmakat és sötét rémképekkel teli jövőképet – ami önmagában is fegyvertény. Nem mellesleg pedig a regény aktuális korbeli befogadásához is fontos, hogy az eredeti megjelenéssel szinte egy időben olvasható magyarul, lehetővé téve a pillanatnyi politikai és ideológiai, ízlésbeli mozgások és irányvonalak megértését.

Mi hát a kurzus abban a fura jövőbeli disztópiában? Milyen az élet? Nemzetállamok, szinte törzsi szokásjogú társadalmak, maffiaszövetségek, tébolyult, háborúkból, drogokból meggazdagodott, gátlástalan, műveletlen, egyedül csak a pénz hatalmát elismerő újgazdagoké a világ, a hatalom és a dicsőség – meg az országok. Ezek az újgazdagok új szórakozást találnak ki. Mivel a könyveket ez a világrend szinte semmire nem értékeli – azokat csak néhány lelkes gyűjtő menti és próbálja még raktározni múzeumokban, melyeket tessék-lássék néha őriznek, s a rablást szigorúan büntetik (látszólag) –, egy bolondériában az eget verő divat harapódzik el. Akik megtehetik, eredeti első kiadások lángjánál, könyvritkaságból gyújtott tűzön készíttetik el az ételüket, s ezt az új szokást book´n grillnek nevezik.

Egy ilyen book´n grill szakács, a Budapesten született, belorusz zsidó és lengyelországi tatár szülőktől származó, Géza nevű fiatal férfi a regény főhőse. Aki az illegalitás és a sztárséflét furcsa halmazmetszetében éli életét, ide-oda röpködve a nagyvilágban, s a legfurább helyszíneken, hordozható grillállványán készíti el – Excaliburnak nevezett szerszámmal forgatva a felizzó könyvek lapjait – a megrendelői által kért és bőkezűen megfizetett ínyencségeket. A pusztítás ára, a törvényen kívüliség sem riasztja el sem a szakácsot, sem a fogyasztót barbár tettétől. A Manaraga története naplószerűen olvasható, benne mindenféle kikacsintásokkal az égésre váró irodalmi művekre, azok szerzőire, stílusára, hangvételére. Szorokin, mint eddig is, most is mesteri módon képes ezeket a stílusokat megidézni, s különösen igaz ez az orosz irodalom égetésre szánt műveinek szerzői esetében.

A történetek peregnek, az egésze pedig alaposan meghökkent. Szorokin elkápráztat és elszomorít, a helyszínek színes és fantasztikus folyamatban mosódnak össze filmszerűen, hogy végül az Ural hegységben található Manaraga csúcsánál elérkezzen a végkifejlet. Ami egyszerre reménytelen, csúfondáros szatirikus és végtelenül lehangoló. E helyen van az a gép, amely az eredeti borfoltnyi és szamárfüles másolását is képes elvégezni, s ezt az óriás számítógépet és nyomdát szimplán anyagi érdekből építteti meg a „szakácsok” ellenzéki, haszonleső szárnya, egy világigény kiszolgálására – hogy mindenki kvázi ilyen replikán sütögettesse meg a maga flekkenjét...

Lázálom lenne vagy netán valós fenyegetés Szorokin negatív utópiája? Mindkettő is akár, de a Manaragán keresztül ezt a mostani világot, a hatalom mozgatórugóit – amit egészen aprólékosan tálal, mutat meg az orosz író – talán picivel kritikusabban képes megérteni, megszűrni, átérezni, értelmezni az olvasó. Ajánlott olvasmány!

Vlagyimir Szorokin: Manaraga. Fordította: M. Nagy Miklós. Gondolat Kiadó, 2017. 198 oldal.