Erősen ajánlott olvasmányok 2014-ből

Grecsó Krisztián: Megyek utánad
Grecsó azon kevesek egyike a mai magyar irodalomban, akit a kritikusok és az olvasók is kedvelnek. Amellett, hogy kivételes tehetségű mesélő, a formára és a szerkezetre is ügyel. A Megyek utánad című regény főhőse akár ő maga is lehet(ne), mivel kíméletlenül ás le a férfilélek mélyére, bemutatva egy isten háta mögötti településen cseperedő kamasz eszmélését, útját a felnőttkorig, méghozzá szerelmi kapcsolatain keresztül. Nők, kétségek, pofonok, sebek, a jó és rossz döntések következményei, hajótörések és csendes vizek – csakúgy, mint az életben. És kérdések, amelyeket előbb-utóbb mindannyian felteszünk magunknak. Van-e jogunk a boldogsághoz? Létezik-e kölcsönös bizalom? Hogyan szabaduljunk meg régi, rossz emlékeinktől és hogyan csináljunk helyet szívünkben az újaknak? Merre haladunk és mennyit érünk? Grecsó Krisztián nem hagyja békén az olvasót, kitartóan megy utána, és lehengerlő erővel tud hatni rá. (Magvető, 2014)

Dragomán György: Máglya
A fehér király című regénnyel jelentős nemzetközi sikert aratott, erdélyi származású, Budapesten élő író azt a kérdést teszi fel új művében, hogy mi történik, amikor egy ország felszabadul. Mindannyian fellélegzünk-e, vagy cipeljük magunkkal múltunk súlyát? A diktátort főbe lőtték, a régi reflexek azonban tovább működnek. Ezért az erőszak bármikor újra kitörhet. Mert a szabadságot gyakran sokkal nehezebb megszokni, mint az elnyomást. A történet egy kamaszlányról szól, aki egyszerre vesztette el az otthonát és a szüleit. „Boszorkányos” nagyanyja veszi magához, akitől megtanulja a túlélés módszereit, a mindennapok mágiáját. A temetetlen múlttal viszont saját magának kell kezdenie valamit, egy diktatúra romjain barangolva. Családtörténet és történelmi regény izgalmas keveréke ez a mű, egy (majdnem) gyermek szemszögéből elmesélve. A perspektíva hasonló A fehér királyéhoz, ott egy fiúgyermek meséli a történetet, értelmezi környezetét és próbálja megfejteni a vele kapocsolatba kerülő szereplők motivációit. A tizenhárom éves Emma, ha lehet, még meggyőzőbben szembesít minket, felnőtteket saját magunkkal. (Magvető, 2014)

Csurgó Csaba: Kukoricza
Ha az elsőkönyves termésből szemezgetünk, Csurgó Csaba bemutatkozásánál érdemes megállni. A Kukoricza sokféle olvasónak érdekes lehet: egyrészt alternatív történelmi regény egy másik Magyarországról, fantasy- és scifi-elemekkel átszőve, másrészt – ahogy a cím is sugallja – egy nagy nemzeti klasszikus parafrázisa, egy halhatatlan történet újrafogalmazása. Néha egy apró hiba is elég hozzá, hogy a rendszer leggyűlöltebb ellenségévé válj. Kukoricza Jancsi, az intézetben felnőtt árva fiú sem hibázik túl nagyot. Csak elveszti a rábízott plüssöket, miközben a gyönyörű és rejtélyes Ilusnak készül megkérni a kezét. A plüssök az Ezredes lányának kedvenc játékai voltak, az Ezredes pedig nem más, mint a királyi titkosrendőrség rettegett főnöke. Jancsi élete egyetlen pillanat alatt fordul fel. Menekülni kényszerül, és hamarosan az ország első számú közellensége lesz. Egy ismeretlen világban találja magát, önjelölt forradalmárok, kiöregedett huszárok, kutyafejű kémek és más furcsa szerzetek között. Bár a veszélyekkel és megpróbáltatásokkal teli út során János vitézzé válik, de talán ez sem lesz elég ahhoz, hogy megmentse szerelmét. Tündérország hátborzongató titkaira ugyanis még a legvadabb rémálmok sem tudják kellően felkészíteni. (Agave Könyvek, 2014)

Vlagyimír Szorokin: Tellúria
Aki eddig még semmit sem olvasott napjaink talán legfontosabb orosz írójától, az akár ezzel a művel is kezdheti az ismerkedést. Mert a Tellúria remek bevezetés egy szürreális írói univerzumba, ahol bármi megtörténhet, és a leghajmeresztőbb állításokra is van ok-okozati magyarázat. Gyilkos szatíra, tudományos-fantasztikus jellegű „menekülések” a hótreálból, némi politikum és a Putyin-rendszer kritikája (a szokásosnál ezúttal talán mérsékeltebben), csodálatos narkotikumokhoz menekülő emberek, létező személyek szellemes fricskázása, írókollégák megidézése, félbe hagyott vagy impresszionista módon felvillantott történetek és a vesztébe rohanó Oroszország, azaz Tellúria sajátosan „beteg” tablója – mindez belefért ebbe a könyvbe. A 21. század közepe itt már a múlt, amelyet a még távolabbi jövőből tanulmányozhatunk. Persze nem derül ki, mit kellett volna másképp csinálni, mert az emberek cselekedeteire nincs mindig racionális magyarázat. Sőt, az is lehet, hogy életüket már születésük előtt elszúrták. (Gondolat, 2014)

Dimitri Verhulst: Krisztus bevonulása ...
Szégyen, nem szégyen: nem követjük naprakészen a mai belga irodalom történéseit, Verhulsttel azonban a Semmivégre óta kivételt teszünk. Legújabb kisregénye, a Krisztus bevonulása Brüsszelbe a szerző legjobb vonásait hozza: cseppet sem didaktikusan megfogalmazott társadalmi elkötelezettség találkozik itt pengeélesen felépített, remekül poentírozott epizódokkal. Európaiak vagyunk, hiába, identitásunk a zsidó-keresztény mitológiában gyökerezik, és még akkor is meghatározza a krisztusi tanítás, ha egyébként fütyülünk rá. Jézus itt él közöttünk, ezer alakban: mint bölcs prédikátor, igazságtevő apafigura; mint a manipulált tömegeknek való egyéni kiszolgáltatottság emblematikus alakja; mint szupersztár, rocksztár, punk, örök lázadó; mint Brian életének komor tükörképe; mint herceg, mint koldus, mint televíziós celeb. De vajon eljátszottunk-e már a gondolattal, mi lenne, ha Krisztus újra feltámadna, és az apokalipszis lovasait türelemre intve még egyszer, utoljára eljönne, hogy szép kényelmesen körülnézzen itt nálunk, Európában? Akkor vajon mit látna? És mi hogyan látnánk magunkat az ő tekintete tükrében? Ezzel a gondolattal játszik el a kortárs irodalom belga fenegyereke. (Európa, 2014) (juk, as)