Amikor írók csinálják a fesztivált

A Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) fontosnak tartja, hogy a tanulóifjúság néhanap közvetlen közelről láthasson élő irodalmárokat. Ezért minden évben más-más régióba látogatnak el a legbátrabb szerzők, hogy felolvassák műveiket és elbeszélgessenek a diákokkal. Így történt ez pénteken is a párkányi magyar alapiskolában, gimnáziumban, valamint néhány környező településen. 

Testi és szellemi sportok

Az évek során kiderült az is, hogy a SZMÍT tagjainak a körében egyértelműen az asztalitenisz a legnépszerűbb sportág: többen közülük alacsonyabb szintű bajnokságokon is rendszeresen részt vesznek. Ezért minden írófesztiválon külön programpont, hogy az írók, költők megmérkőznek egy-egy helyi különítménnyel. Idén a párkányi magyar tannyelvű gimnáziumban arattak szép csapatgyőzelmet, mialatt kevésbé sportos kollégáik rendhagyó irodalomórákat tartottak, az olvasást és a kortárs szépirodalmat népszerűsítendő. Nem tudjuk, kik izzadtak meg jobban, egyik feladat sem tűnik könnyűnek, ám annyi bizonyos, hogy a legtapasztaltabbak is sokat tanulhatnak a srácoktól ilyen alkalmakkor – arról nem is beszélve, hogy talán olvasókat is verbuválnak maguknak. 

Eredményhirdetés, díjeső 

Az írószervezet Arany Opus díjával az év irodalmi alkotását jutalmazzák – újabban már vers és próza kategóriában is, hogy könnyebb dolga legyen a zsűrinek (Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Csanda Gábor). Ebben az a legizgalmasabb, hogy az öreg profik és a lelkes kezdők egyforma eséllyel indulnak, hiszen senki sem kanyaríthatta a nevét az alkotása alá, jeligét kell használnia. Nagy meglepetések is születtek már ebből kifolyólag, idén azonban két régi motoros, Szászi Zoltán (vers) és Z. Németh István (próza) kapta a díjat, illetve Mayer Éva képzőművész egy-egy festményét, amelyek piaci értéke egyébként jóval túlszárnyalja a díjjal járó pénzjutalmat. 
Párkányban adták át a legjobb verskötetért járó Forbáth-díjat, illetve a tudományos és ismeretterjesztő irodalomban elért eredményért odaítélt Turczel-díjat is; előbbit idén Barak László költő kapta, utóbbit Liszka József etnológus. Ezekről, a korábban átadott Talamon-díjjal együtt, a társaság választmánya dönt.

Tisztújítás bizonytalan időre

Sokéves rekordot döntött a részvétel a szombati tisztújító közgyűlésen, ahol elnököt és vezetőséget választottak a következő három évre. Az írószervezet 104 tagja közül 35-en érkeztek meg (aztán csak 34-en voksoltak, egy tagnak halaszthatatlan programja akadt pár perccel a szavazás előtt). Gyorsan jegyezzük meg, hogy pozitív részvételi rekordról beszélünk, a hatalmas érdeklődésnek pedig az volt az oka, hogy a kulisszák mögött ugyancsak forrongnak az indulatok az utóbbi hetekben, sőt, talán már augusztus óta. Sokan elégedetlenek a társaság működésével, szerintük stagnál, nem halad a korral, nem képviseli megfelelően a tagság érdekeit, nem jelenik meg kellő súllyal a sajtóban, tehetséggondozó programja megrekedt egy szinten, nem szervez magyarországi mércével mérve is fontos konferenciákat – hogy csak néhány felvetést említsek a sok közül. A társaság éves antológiájában megjelent egyik vers miatt – amelyet többen irredentának éreztek, mások a szerző védelmére keltek – négy évvel ezelőtt néhány jelentős irodalmárunk kilépett a SZMIT-ből, és azt is jelezték, hogy a továbbiakban nem akarnak szerepelni a Szlovákiai Magyar Szép Irodalom című antológiában. Hodossy Gyula 2003 óta tölti be az elnöki tisztséget, és főleg az ő érdeme, hogy mindeddig többé-kevésbé egységes maradt ez a szervezet, azaz nem szakadt ketté – vagy több felé –, ahogy az Magyarországon, illetve az ottani hatásoknak köszönhetően több szomszédos államban történt. Paradox módon most épp Hodossy lett megosztó személyiség, aki a nyáron felkérést kapott Budapestről a kormánypénzből finanszírozott Előretolt Helyőrség szerkesztésére. Ez a folyóirat Magyarországon a Mediaworkshöz tartozó lapok mellékleteként jelenik meg, és határon túli magyar verziói is vannak már, Szlovákia kivételével. Összesen 260 ezer példányban terjesztik olyan magyar nyelvű napilapok mellékleteként, amelyeknek nem számít, honnét érkezik rá a pénz, és kiktől veszik el azt az összeget, amelyet erre fordítanak. Hodossy, akit egyedüli elnökjelöltként szombaton újraválasztottak, saját bevallása szerint még nem kapott szerződést, ezért nem tudja, elvállalja-e a munkát. A közgyűlésen jelen lévő SZMIT-tagok közül többen attól tették függővé további tagságukat, hogy a szervezet elnöke igent mond-e erre a felkérésre. Ezért az új választmány névsorához is tartozik egy bizonytalan „egyelőre” határozószó (Baka Patrik, H. Nagy Péter, Hizsnyai Zoltán, Juhász Katalin, Szalay Zoltán, Szászi Zoltán, Z. Németh István).
Az éjszakába nyúló eszmecserék és a befejezés utáni hosszú, kávézós búcsúzások pedig azt jelzik az elfogulatlan megfigyelő számára, hogy az irodalmár nem feltétlenül magának való ember, igényli a hasonszőrűek társaságát, és örömmel fogadja a messziről jött, rég nem látott kollégákat. Ez a megállapítás pedig mindenképp biztató zárszónak tűnik.