Amerikai sikerrecept tálalva – pedig nincs új a Nap alatt

A videójáték-tervező legendáját már sokan ismerik: három évvel ezelőtt filmforgatásra adta fejét. Erre saját lakásában kerített sort, tíz nap alatt, maroknyi (amatőr) szereplővel, alig 15000 dollárból. A produkcióra lecsaptak a filmes mogulok, s ahelyett, hogy méregdrága feldolgozássá turbózták volna, az eredeti felállásban állították csatasorba.

A tesztvetítéseken ugyanis kiválóan teljesített. Pár apróságon csiszoltak még, s a végén is változtattak (a Cápa rendezőjének javaslatára), az alapkoncepciót azonban sértetlenül hagyták. Mellékes, hogy a befejezésnek így több alternatívája is született, s talán nem is a legelőnyösebb maradt meg a vágóasztal után. Sebaj. Katie-nek és Micah-nak ez a legkisebb gondja. A diáklány életét San Diegó-i otthonukban egy szokatlan természetfeletti erő zavarja meg. Villogó lámpa, halk kopogás, kaparó hang jelzi, nincsenek egyedül. A tőzsdéző fiatalember nem hisz párjának, ezért beszerez egy kamerát, melyet felszerel a hálószobába. A bizarr felvételek a hölgy állításait igazolják, majd médiumok, démonológusok, quija táblák és rémálmok után a múlt egy sze(g)lete is feltárul. A lény (démon? Szellem?) egyre kimerítőbb éjszakákat teremt, az utolsó napnyugtakor pedig…

Emlékszik még valaki az Ideglelésre? Nincs új a Nap alatt... A látványszegény filmecskében kevés az eredetiség, viszont hasonlóképpen működik, mint a The Blair Witch Project. Keveset mutat, mégis eleget ahhoz, hogy borzongjunk. A néző néha félni akar, s a kellőképpen adagolt feszültség, a zárt tér és a misztikus hatalom nyomasztó atmoszférát teremthet ehhez. A mozgó, kézi kamerás felvételekkel is operáló áldokumentarista horror pedig azt sugallja: bárhol, bármikor, bárkivel megtörténhetnek a látottak.

Így fest hát 2009 váratlan slágerdarabja, mely nem is friss termék. A jól felépített reklámstratégia kellő ideig érlelte, s pontosan időzítette ahhoz, hogy busás hasznot hajtson. Bőven százmillió dollár felett járnak. Érdemes folytatásban gondolkodni? Még szép! 2012-re harangozták be a második részt. Addig kerítenek majd egy újabb, igaz történeten alapuló sztorit. „Amúgy nem veszed komolyan, ugye?” (Kaszás Dávid)