Amerikában nyert a Hagyatékkal

Nem felhőtlen az öröme. Most, amikor az egyik filmje Prágában díjat nyert, a másikat beválogatták a Berlinale versenyprogramjába, a harmadikkal pedig a legjobb női alakítás díját nyerte el Amerikában, Gubík Ági tehetetlennek és haszontalannak érzi magát.

Hiszen most, amikor szívvellélekkel átadhatná magát a nemzetközi sikereknek, semmit nem érez belőlük. Nem utazhat, nem ünnepelhetik, postán küldik utána a díjat. De még színházban sem játszhat, új filmes lehetőségek közül sem válogathat, a pénze napról napra fogy – a járványhelyzet pedig még mindig nem enyhül. Boldogan élvezné az elmúlt két-három évben végzett minőségi munkájának gyümölcsét, de most mással van elfoglalva. Élelmiszeripari tájékoztatókat fordít csehből magyarra, magyarról szlovákra, hogy bevétele legyen.

„A csillogás várat magára, egyelőre nem is gondolok rá” – mondja nem sokkal azután, hogy hazaért Egressy Zoltán Gordiusz című karanténvígjátékának próbájáról, a Hatszín Teátrumból. – Három új filmje közül a Fliegauf Bencével forgatott Rengeteg – Mindenhol látlak az idei berlini mustrán kerül először közönség elé. Hétköznapjaink sűrűjébe, párkapcsolatok útvesztőjébe vezet a film, melynek minden hőse társa legnagyobb titkát próbálja megfejteni. Láthatatlan feszültségek, félelmek hálójában vergődnek a figurák, a fő kérdés pedig az, hogy ki érdemel közülük szeretetet, elfogadást, felmentést, vagy éppen büntetést és halált.

„Elég hosszú előzménye volt a forgatásnak, többlépcsős próbafelvétel után kaptam meg a szerepet – idézi fel a történéseket Gubík Ági. – Bence több filmben látott, jelezte is a Pánik és a Liza, a rókatündér után, hogy alkalomadtán szívesen dolgozna velem. Ott voltam a fejében. Tavalyelőtt nyáron volt az első casting, ősszel kezdtük el a forgatást, és tavaly, nem sokkal a járvány betörése előtt fejeztük be. Izgalmas munka volt. Pályafutásom során most kerültem először olyan helyzetbe, hogy még a forgatás napján sem volt minden végérvényesen eldöntve. Bence maximalista rendező, de mi, színészek is részesei voltunk az igazi alkotói folyamatnak. Még a dialógok írásába is beleszólhattunk. Én ezt nagyon bírtam. A felvázolt lehetőségek közül mindig a legjobbat akartuk megvalósítani. A forgatókönyv sok kis epizódból állt. Nem is tudok beszélni, csak a miénkről, amely egy bűntudattal terhelt anya és mostohafia kapcsolata. Fancsikai Péter a partnerem. Egyszerre provokatív, zavarba ejtő, fájdalmas és vadul érzéki történetet kellett megélnünk a kamera előtt. Nem is voltak félelmeim vagy kételyeim a forgatás előtt. Annyira bíztam a rendezőben és a partneremben, hogy tudtam, képes leszek megcsinálni, amit kér tőlem. Óvatosan vezetett be bennünket a történetbe, hogy minden magától értetődő legyen számunkra.”

A Hódi Jenővel forgatott Hagyaték című rövidfilm Ambrose Bierce Bagoly-folyó című, az amerikai polgárháború idején játszódó novelláját ülteti magyar környezetbe, új értelmezést adva az eredeti történetnek. Mária, a film központi alakja, hogy apja háborús bűntetteit legalább részben helyrehozza, zsidó gyerekeket bújtat. Nem akarja kiadni őket a náci tisztnek. De az őrnagy még ennél is többet akar. Elbűvöli őt a nő szépsége.

„A női tematikájú rövidfilmek Los Angeles-i fesztiválján nyertem el a Hagyatékkal a legjobb női alakítás díját. Örültem nagyon a szerepnek, egy ilyen bonyolult lelkű nőalak megformálása mindig komoly kihívást jelent. Szervét Tibor játssza a náci tisztet. Jól működött köztünk a kémia. Mária nem zsidó, mégis a szívén viseli a gyerekek sorsát. A végén aztán ő lesz az áldozat. Ha odaadta volna magát az őrnagynak, bizonyára másképp alakult volna a történet. Csakhogy ő ezt nem tette meg. Képtelen volt rá.”

Drámai szerepe van a Bohdan Sláma rendezte Árnyékországban is, amely a cseh filmkritikusok díját nyerte el pár héttel ezelőtt. Gubík Ági több cseh filmben kapott már kiemelkedő szerepet, és most ezzel az alakítással is újabb prágai alkotók figyelmét hívta fel magára. Csehország szudétanémet területén, 1945 és 1952 között játszódik a film cselekménye, valós események alapján. A helyi német ajkú lakosság ellen elkövetett véres bűntény azóta is szégyenteljes pontja a cseh történelemnek. Sláma nagy ívű drámai alkotása megrázó emberi sorsokon keresztül ábrázolja az eseményeket.

„Ezt a forgatást is hosszú előkészületek előzték meg. Az első válogatás Pozsonyban volt, a szűkebb, fél év múlva, Prágában, aztán egy év múlva még egy, ugyancsak Prágában, újabb fél év elteltével pedig már kosztümpróbára hívtak. Az első nagy örömöm az volt, hogy fekete-fehér, 35 mm-es nyersanyagra dolgoztunk. A főiskolás időszakom után csupán egy-két évig forgattunk filmszalagra, aztán jött a videó és a HD-minőség. Most pedig újra hallhattam a kamera búgását. Bohdan Sláma mind a tizenkét központi figura igazát szem előtt tartotta. Ebben a történetben nincsenek pozitív és negatív hősök, itt egyetlen figura sem fehér vagy fekete, minden embernek megvan a saját viselkedési formája. Nem a történelmet hibáztatja a rendező, hanem a szereplők jellembeli változását mutatja meg. Hogy kiből miért lesz áruló, mi vezetett a falu népének tömeges lemészárlásához. Itt senki nem tudja, ki áll mellette, és a legváratlanabb pillanatban ki lép fel ellene. Bednárová, akit én játszom, örök túlélő. Erős benne az életösztön. A legszélsőségesebb helyzethez is idomulni képes. Még akkor is, ha az házasságtörést jelent számára. Minden bajból a férfiak segítségével mászik ki, ám a végén magára marad. Tragikus sors az övé. A férje felakasztja magát, a gyerekét egyedül kell felnevelnie, miközben azt sem tudja, kitől fogant. A férjétől, vagy a szeretőjétől, vagy attól a fiatal partizántól, aki megerőszakolta. Az volt egyébként a legnehezebb napom a forgatáson. Ez a brutális jelenet. Ágyban fekszem, hálóingben, amikor rám tör a partizán. A hálóing alá korabeli, hosszú szárú bugyit kaptam, de a rendező megkért, hogy vegyem le, ne kelljen vele bíbelődnie a partneremnek. Maradt hát a saját kis tangám, az viszont átsejlett a hálóingen, így attól is meg kellett válnom. Ettől a helyzettől aztán, hogy nem volt rajtam semmilyen alsónemű, egészen máshogy kellett védekeznem. Ezpedigéppenelégvolt ahhoz, hogy a jelenet a legteljesebb mértékben hiteles legyen. A partizánt egy zöld szemű, végzős operatőrhallgató játszotta őrületes elszántsággal és vadsággal a tekintetében. Valóban rettegtem tőle, amikor rám támadt a szobában.”

Ez ideáig sem Fliegauf Bence, sem Bohdan Sláma rendezését nem látta. A cseh film bemutatójára szeptemberben nem tudott elutazni Prágába, a november elejére tervezett pozsonyi premier pedig a súlyos járványhelyzet miatt maradt el. A magyar filmet Berlinben láthatja először a nagyközönség. Az első hazai vetítés még várat magára.

„Minden nagyon hiányzik már a járvány előtti életemből – jegyzi meg keserűen Gubík Ági. – A tavaszi karantént még élveztem. Jólesett a pihenés, a kikapcsolás, az átértékelés. Most egyáltalán nem érzek ilyet. Türelmetlen vagyok. Megelégeltem ezt a szörnyű helyzetet. Elmondhatatlanul várom, hogy visszatérjen végre a régi életformánk.”

A szerző a Vasárnap munkatársa