Alku az erkölccsel

Amikor Tóth Tibor felajánlotta, hogy rendezze meg Móricz vígjátékát, nem sokat gondolkodott, hogy elfogadja-e. Mi fogta meg Móricz világában?

A nyelvezetébe rögtön beleszerettem. Abból a legfőbb vágyból vállaltam a Sári bíró megrendezését, hogy ezek a mondatok elhangozhassanak a színpadon. „Édesnek” (édes anyanyelv – ugye?...) szépnek, ízesnek találom ezt a nyelvet, és hihetetlen emberismeret van benne. Nincs felesleges fecsegés. Tudnak színesen, de tudnak tömören is beszélni.

Adódik a kérdés: vajon a színészek megtudják-e tanulni ezt a szöveget pontosan? Óhatatlanul hozzárakják a sajátjukat, pedig ez azért elég pontosan le van írva... S vajon érteni fogja-e a közönség…? Ez továbbra is kicsit rejtély nekem, mert én most már nagyon ismerem a szöveget.

A másik nagy célkitűzésem az volt, hogy mindent megtegyek azért, hogy ez az előadás ne egy népieskedő színmű legyen. Ez egy százéves darab, izgatott, hogyan működhet ma. Ha Móricz ma írna ebben a témában darabot – nyilván nem ilyen lenne. A drámai rész nem egy shakespeare-i királydráma, a vígjáték része sem feydau-i bohózat, de mindkettőből van benne valamennyi egy nagyon ügyesen felépített történettel. Néha vidám, néha keserű... Azon vagyok, hogy semmi archaizáló utalás ne legyen az előadásban. Minden abból fogalmazódjon, hogy ez a mai helyzetben mit jelenthet. Közben az alapproblémát tekintve nem változott semmi, és ezzel nagyon fura szembe nézni… A bíróválasztás előtti nagy renoválást látjuk Sári bíróék házában, bevezetik a vizet, az áramot. Tán ismerős a választások előtti nagy költekezés. Többek között így próbáltuk magunkhoz közelebb húzni időben.... Na, és azon is sokat agyaltunk, hogy lehet a kinti és benti helyszínt eggyé kovácsolni, legfőképp anyagi okok miatt, mert manapság erre is gondolni kell...

Amikor a színház műsorára tűzte a darabot, még szó sem volt az előrehozott választásokról, az élet évad közben „aktualizálta” a színház repertoárját. Ön szerint hozzátesz valamit a politikai helyzet az előadáshoz?

Nem tudom, hogy menyire tesz jót az a tény, hogy nem egész másfél hónap múlva választások lesznek Szlovákiában. Mert a néző választásokhoz való viszonya óhatatlanul formálni fogja az előadáshoz való viszonyt. Nem hangsúlyoztuk túl a téma időszerűségét, nem verjük a néző orrát direkt módon az aktuálpolitikába. Itt erdőeladásról, ökör- és legelővételről van szó, ami a korabeli kontextusban teljesen adekvát, arról meg nem tehet az ember, ha valakinek erről eszébe jutnak a gazdasági összefonódások és a privatizálások.

Mit gondol Móricz hőseiről? A felesége által bábként mozgatott bíróról és a keménykezű bírónéról?

Egyrészt csodálom is ezt a nőt. A Sárit. Az ő szerelmüket, kitartásukat. Ez nagyon nagy dolog, hogy két ember így kitart egymás mellett, ennyi éven át. És közben Sári nem egy népszipoly. Nem diktátor, aki csak kihasznál mindenkit. Ne felejtsük el, hogy ő tartja össze a családot, a falut. De aztán jön a fia szerelme, a fiatalabb nő – aki Sári saját nevelése – és elsöpör mindent. Sárinak természetes az, hogy harminchárom éve vezeti a falut a férjével, és összetart mindent, hogy ne essen szét, hogy megéljenek. Egy bűne van, tovább ragaszkodik a hatalomhoz, mint abban neki helye van. És el sem tudja képzelni, mit fog utána csinálni. De a lány megérteti vele, hogy eljött az ideje a továbblépésnek...

Móricz figurái szerethető, de rossz emberek. Milyen furcsa ez, hogy az életünket a túlélés miatt a hatalomhoz való helyezkedés befolyásolja, s ezért hihetetlen sok alkut köt az ember a saját erkölcsével. Olyan sokat, hogy szinte már észre sem veszi. És az általunk kinevelt generációnak mindez már természetes lesz, úgy része az életének, hogy nem gondolkodik el azon, hogy amit csinál, az minden csak nem demokratikus, vagy erkölcsös. A korrupciót már ismerő és kihasználó okos lány, aki a saját boldogulása érdekében képes ezt az egész tervet végigvinni s maga mellé állítani egytől egyig mindenkit – szerethető lény marad.

Mit vár az előadásból?

Abban bízom, hogy a színészi munka minősége és egysége a közönséget is egységgé, közösséggé formálja, ahol a vidám pillanatok közben néha összeszorul a szív, hogy min is nevetek. Hogy a végén kialakul az emberekben egy érzés, hogy valami nincs rendjén!

Varga Emese