Albarn újabb zenekara

Damon Albarnt a kilencvenes évek elején a szakma a brit popzene legígéretesebb tehetségének kiáltotta ki. Az első években minden az előrejelzést igazolta, az általa vezetett Blur lemezei a zeneélet üde színfoltjai voltak, az együttes utóbbi két-három albumának kísérletező zenéjével azonban a zenész messze várakozáson alul teljesített.

A kritikusok egy csoportja le is írta őt, mondván: elfáradt, kiöregedett. Albarnt egy másik csapat húzta ki az alkotói válságból. Hősünk a Blur 1999-es korongja, a 13 után hívta életre a Gorillazt. Az animációs hobbizenekar 2001 márciusában megjelent bemutatkozó lemezéből többet eladtak, mint bármelyik Blur-albumból – a példányszáma már hatmillió felett jár. Ezt követően Albarn ismét a fő együttesének szentelte az idejét. Mindenki azt hitte, hogy a Gorillaz után a Blurrel is csúcsformában lesz, ehelyett ismét válságba került, a Blur legutóbbi, 2003-as lemeze, a Think Tank még a törzsrajongók tetszését sem nyerte el. Aztán újból felállt a padlóról, olyannyira, hogy gorillazos zenésztársaival 2005 egyik legjobb popalbumát készítette el Demon Days címmel, amely minden szempontból – minőségileg és a siker tekintetében egyaránt – eddigi pályafutásának csúcsmunkája.

Az elmúlt hónapokban többször felröppent a hír a Blur újjáalakulásáról, elsősorban a korábban kivált gitáros, Graham Coxon visszatérése kapcsán, ám a zenekar továbbra is marad a mellékvágányon, Albarn ugyanis új szupergruppot verbuvált maga köré The Good, The Bad & The Queen néven. Neves zenészeket sikerült szerződtetnie: az egykori The Clash basszusgitárosát, Paul Simonont, aki már régóta nem aktív zenész, Simon Tongot, az egykori The Verve gitárosát, valamint a nigériai származású Tony Allen dobost. Az album produceri munkálatait Danger Mouse irányította, akivel a zenész a Gorillazban is kitűnően együtt dolgozott, és aki a Gnarls Barkley tagjaként a tavalyi év legnagyobb világslágerét, a Crazyt készítette. A szakmán belül nagy kérdés volt, hogy az egocentrikus Albarn mekkora mozgásteret enged a nagy nevű társainak. Nos, nem sokat, kétségkívül a frontember áll a produkció középpontjában. A lemez első felében billentyűs hangszerekkel és különböző effektekkel gazdagon meghangszerelt, nagyvárosi melankóliával átszőtt kiváló szerzemények sorakoznak, még vonósok is felbukkannak bennük, a szövegvilág pedig hemzseg a háborús utalásoktól, a központi téma természetesen Irak. A korong második felére viszont viszszaesik a csúcsponton startoló hangulat és hangzásvilág.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?