Ahány helyesírási kézikönyv, annyiféle írásmód?

„Az általános iskolai tantervben körvonalazott anyag a társadalom írásgyakorlatába való zavartalan beilleszkedést teszi lehetővé. Ennél több kell már azoknak, akik érettségit tesznek … A helyesírás pontos tudása, a finomságok iránti érzékenység és a fejlett alkalmazási készség elengedhetetlen feltétel a tanári pályán, a kiadói munkakörökben, a nyomdászatban, a hivatali munkában stb.” – olvashatjuk egy, A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadásáról közzétett írásban (l. Fábián Pál – Lőrincze Lajos: Nyelvművelés c. kötet, 246. o.).

Valószínű, hogy a diákok, tanárok, újságírók, szerkesztők stb. túlnyomó többsége egyetért a fentiekkel, sőt azzal a kijelentéssel is, hogy „gazdag szókincsű modern társadalom szabályozott és egységes írás nélkül nem létezhet” (l. uo., 247. o.). Kellemetlen meglepetés érheti őket azonban, ha tanulás közben vagy munkájuk során meg szeretnének győződni egy-egy szó vagy kifejezés „helyes” írásmódjáról, mert egyáltalán nem biztos, hogy a keresett szóalak a különböző akadémiai kiadványokban (l. A magyar helyesírás szabályai, 11. kiadás; Magyar helyesírási szótár, illetve a helyesírási szabályzaton alapuló Helyesírás c. Osiris-kiadvány) azonos írásformában szerepel.

Nézzük például az iratkozik igét. A szabályzat szótári része szerint alapalakjában rövid i-vel írjuk (l. iratkozik, iratkoztak, iratkozzanak, 268. o.), be- igekötős igeként azonban már hosszúval (l. beíratkozik, beíratkoztak, beíratkozzanak, 153. o.). Ugyanezt az írásmódot ajánlja a Magyar helyesírási szótár is, míg az Osiris Kiadó Helyesírás c. kötete mind az alap-, mind az igekötős alak esetében rövid i-s írásformát javasol (l. iratkozik, iratkoztam, iratkozott, iratkozzon, 852. o., ill. beiratkozik, 505. o.). Akkor hogy is írjuk? Annak ellenére, hogy a kérdéses szóalakok abszolút töve az ír ige, amelynek -at képzős műveltető alakjában is megmarad a hosszú í, a -kozik toldalék hatására a tő elején álló magánhangzó megváltoztatja időtartamát, azaz megrövidül: ír+-at=írat, de: írat+-kozik=iratkozik (a jelenséggel az Új Szó mellékletének, a Gondolatnak egy korábbi számában Jakab István foglalkozott részletesen).

Hasonlóan eltérő, tehát nem egységes az írásmódja a gyógynövényszaküzlet összetételnek az egyes kiadványokban. A magyar helyesírás szabályaiban (l. 238. o.), valamint a Magyar helyesírási szótárban (l. 197. o.) a kérdéses szó kötőjeles alakban szerepel, az Osiris Helyesírás c. kézikönyve szerint (l. 768. o.) viszont egybe kell írni. Kinek van igaza? A szabályzat a kérdéses összetétel helyesírásával kapcsolatban két szabálypontra (129. és a 138.) utal. Az első a gyógynövényszaküzlet kifejezést a jelentéstömörítő összetételek közé sorolja, a második pedig megállapítja, hogy az ilyen típusú szerkezeteket, ha kettőnél több szóból alakultak, hat szótagig egybeírjuk. A helyesírási normának megfelelő alakot tehát az Osiris-kiadvány tartalmazza, a gyógynövényszaküzlet (továbbá a gyógynövénybolt, gyógynövénygyűjtés, gyógynövénylelőhely stb.) szavakat egybe kell írni.

De úgy tűnik, a tulajdonnevek írásában sem teljes az összhang. Az akadémiai helyesírás, valamint a helyesírási szótár szerint a Szaúd-Arábia országnév -i képzős származékszavában mindkét névelemet kis kezdőbetűvel írjuk, tehát így: szaúd-arábiai (l. 405., ill. 477. o.). Az Osiris-kötetben azonban a következő írásforma szerepel: Szaúd-arábiai. Vajon kinek higgyünk? Mivel az illető földrajzi név első eleme önállóan is tulajdonnév (konkrétan személynév), az -i képzős alakban megtartja nagy kezdőbetűjét, tehát a Szaúd-arábiai a standard forma.