<p>Ez az ő éve. Xavier Dolan, a kanadai fenegyerek éve, aki huszonhét esztendős korára hat olyan filmet forgatott már, amelyek érett, kiforrott, öntörvényű tehetségre vallanak. </p>
Adele klipjét is ő rendezte
Legfrissebb alkotása, a Csak a világvége a zsűri nagydíját nyerte el az idei cannes-i mustrán.
Karlovy Varyban a nyáron ugyancsak lehengerelte a közönséget.
Xavier Dolan ezekben a hetekben a hetedik játékfilmjét készíti elő. A szereposztás egyszerűen parádés: Susan Sarandon, Natalie Portman, Jessica Chastain, Kit Harington, Nicholas Hoult, Taylor Kitsch és mint vendégsztár: Adele, napjaink talán legszebb szerelmi balladáinak előadója, akinek Hello című klipjét épp Dolan rendezte. A forgatás ebben a hónapban indul – Prágában. A történet főhőse egy híres amerikai tévésztár (innen a film címe: John F. Donovan halála és élete), aki egy kiskorú (tizenegy éves) rajongójával folytat hosszas levelezést. Kettőjük írásait hozza nyilvánosságra egy bulvár-újságírónő, aki a levelek tartalmával – és sorozatos gyanúsítgatásaival – a sztár hirtelen bukását és összeomlását okozza.
[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"206953","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]
Színész, forgatókönyvíró, vágó és rendező egy személyben a québecki csodagyerek. Négyéves korától szerepel tévében. Mindjárt az első rendezésével (Megöltem anyámat) húszévesen három fontos díjat zsebelt be Cannes-ban, de a velencei mustrán is aranyba foglalták már a nevét.
Új filmjét, a Csak a világvégét Jean-Luc Lagarce francia drámaíró műve nyomán forgatta, aki 1995-ben halt meg AIDS-ben. Kilencvenhét perc egy roncsolt idegzetű család életéből rengeteg indulattal, elfojtott érzelemmel, lelki sérüléssel. Thierry Frémaux, a cannes-i fesztivál művészeti igazgatója szerint Dolan korunk filmművészetének egyik legszenvedélyesebb, legizgalmasabb, legátütőbb tehetségű alkotója, aki minden munkájával súlyos követ hajít a mozi állóvizébe. Friss családi drámájával is alaposan megtépázza a néző lelkét. Louis, a fiatal, elismert író, aki előtt művészi körökben mindenki mélyen meghajol, tizenkét évi távollét után látogat haza családjához, hogy közölje velük a lesújtó hírt: gyógyíthatatlan betegsége miatt nemsokára meg fog halni. Búcsúzni jön tehát, végérvényesen elköszönni. Külső helyszíneken addig látjuk csak a fiatalembert, amíg utazik, tehát pár percig, megérkezésétől fogva már csak egy szűk térben, a családi fészekben, még sincs bezártság érzetünk. Dolan remek formaérzékkel nyitja-zárja a teret, amelyben hősünk túlbuzgó anyja (Nathalie Baye), a csillapíthatatlan húga (Lea Seydoux), örökké támadó, agresszív erőt árasztó bátyja (Vincent Cassel) és annak félénk, szótlan felesége (Marion Cotillard) szövik sűrű, áthatolhatatlan érzelmi hálójukat. Egymást keresztülbeszélve, de inkább ordibálva, mindenki csak a maga életével, kínjával-bajával van elfoglalva, s bármennyire is rajonganak a tékozló fiúért vagy éppen neheztelnek rá, igazán megszólítani egyikük sem képes. Louis pedig mindeközben a megfelelő pillanatra vár, amikor közölhetné végre látogatása célját. Reggeltől estig küzd a családjával és önmagával, de minden pillanatban a megkeseredettség, a bizalomhiány, a harag és a mérhetetlen csalódás falaiba ütközik. Amióta elköltözött a házból, még veszedelmesebbek, még durvábbak lettek az otthoni viszonyok. Itt már senki sem képes normális emberi hangon megszólalni, csak az, aki hallgat. Aki a nézésével adja hősünk tudtára, hogy senkivel sem ért egyet abból, ami zajlik körülötte, s még a férjét is most ismeri meg igazán azokból a szörnyű helyzetekből, amelyeket Louis lénye, szelíd magatartása hív elő. Ebben a családban már minden igyekezet kudarcba fullad, itt már nincs egyetlen szeretetteli gesztus, de még csak egy szép szó sem, amely akár csak egy pillanatra is új mederbe terelné a jelenlévők lelki állapotát. Kétségbeesés, gyűlölködés és végeláthatatlan feszültség uralkodik a házban, s ezt Dolan nemcsak szavakkal – képekkel is ábrázolni tudja. Iszonyú nagy intenzitással csapnak össze hatalmas érzelmi hullámok, s mindent, a legapróbb részleteket is beszédes közeliekben látjuk.
[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"245695","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]
Anya, lánya és idősebb fia szűnni nem akaró szemrehányásaik és vitáik közepette tulajdonképpen meg is feledkeznek Louis jelenlétéről, és egyiküknek sem jut eszébe megkérdezni, minek köszönhetik váratlan megjelenését. Louis pedig úgy távozik a házból, ugyanazzal a mélyen őrzött titokkal, amellyel érkezett. Voltaképpen nem történt semmi. Minden maradt a régiben. Ebben a családban észrevétlenül is meg lehet halni.
Gaspard Ulliel játssza a tékozló fiút. Egészen rövidre vágott hajával teljesen új arcát mutatja a filmben. De a tehetsége a „régi”. Minden gesztusa hiteles, minden tekintete telített. A többiek pedig a vállukon viszik.
Sokak szerint ez volt Dolan utolsó francia nyelvű filmje. Majd meglátjuk. A John F. Donovan halála és élete ugyanis angol nyelven forog majd. Prága tárt karokkal várja a rendezőt, és pompás helyszíneket kínál hetedik opusához.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.