A Watergate belülről

Vívódás és vallomás – így is nevezhetjük azt a könyvet, melynek szerzője testileg-lelkileg megélte a leírtakat. A Watergate – ahogyan még senki sem látta alcím azt sugallja, hogy bár a hajdani, Nixon elnöksége alatt kipattant politikai botrányról bizonyára sokan hallottunk a hetvenes évek elején, ám „testközeli” önvallomást nem nagyon olvashattunk – merthogy a szerző, Charles W. Colson szó szerint az elnök árnyékában, benfentesként tevékenykedett.

A könyv megírásának gondolata akkor fogalmazódott meg a szerzőben, mikor Nixon elnök a Watergate-ügy kapcsán 1974-ben lemondott.

„Amerika legnagyobb politikai botrányának szenvedő alanyaként, egy alabamai börtönben tengettem napjaimat” – kezdi vallomását Charles W. Colson. A fogság lelkileg, fizikailag és egzisztenciájában is megtörte, amit viszont Colson utólag nem bánt meg. A szellemi és testi megpróbáltatások kinyitották a szemét, s olyan útra állították, amit ő egyértelműen Isten akaratának tulajdonít. A hét hónapos börtönfogság volt az az időszak és közeg, mely annyira befolyásolta további életét, hogy azóta is börtönmissziói tevékenységet folytat az egész államokban. „Körülöttem, a börtön vigasztalanságában több százan éltek mind saját körülményeik, mind őreik fogságában. Gondoktól gyötört, reménytelen arcukon számtalan emberi tragédia hagyott nyomot” – emlékszik vissza. S amint a kiadó utószavában írja: „Isten továbbra is felhasználja Chuck Colson meghurcoltatását és börtönbüntetését a Watergate-ben, hogy megváltó üzenetét rabok ezrei hallhassák meg, akik évek óta elkeseredetten és reményvesztetten élnek a rács mögött, hogy tudomást szerezzenek gyógyító erejéről és reménységéről.” (Charles W. Colson: Újonnan születtem, Magyar Börtöntársaság Alapítvány, 1993 – az első kiadás megjelenésének éve.)

DECEMBER 1. A BÉKÉÉRT BEBÖRTÖNZÖTTEK NEMZETKÖZI NAPJAA világ békemozgalmainak aktivistái december 1-jén minden évben követelik az igazságtalanul bebörtönzöttek szabadon bocsátását.