A világgá szállt kakukk

A MaestroDe ha nem, rendezője, M. Tóth Géza akkor sem lesz boldogtalan. Tudja: már a jelöléssel is nyert, hiszen régi kapcsolatait ennek köszönhetően elmélyítheti, a frissek pedig minden bizonnyal új lehetőségeket hoznak neki. Négy komoly ellenfele van a versenyben a Maestrónak: a világ négy legnagyobb animációs stúdiójának (Pixar, Disney, Blue Sky, National Film Board of Canada) egy-egy produkciója.

Ilyet azonban, mint a magyar Maestro, nem látott még a világ. Zárt helyen, aprócska szobájában fellépésre vár a „művész”. Öntelt, iszogató fajta, élvezi, hogy kiszolgálják. A rugókar pedig teszi a dolgát. Sminkeli, öltözteti, italt ad neki. „Madár úr” a tükörben csodálja magát. Ám ahogy eljön az ideje, a kiszolgált kiszolgáltatottá válik, és egyetlen pillanat alatt hatalmasat fordul a történet. A mesterről kiderül: a kakukkos óra madara, „fellépése” pedig a rugókar nélkül megvalósíthatatlan volna.

A film alapötlete egy konzultáció során született az iparművészeti egyetemen, ahol M. Tóth Géza tizenhárom éve tanít. A kakukkos óra madarának és rugókarjának csodás duettjét magyarázta, s akkor ragadt meg a fejében a gondolat, hogy erre filmet lehetne építeni. A Maestro ötperces alkotás lett, hatalmas csattanóval, váratlan poénnal a végén. Egyedi történet, remek formai, technikai kivitelezésben.

M. Tóth Géza polgári családban született, ahol mindenki zenél. Ő maga nagybőgőn és csellón játszik. Szülei orvosok, bátyja egyetemi professzor, húga szintén orvos. Anyai nagyapját igazi reneszánsz embernek tartja. Kertészmérnök volt, vegyész és gyógyszerész. Ő szabadalmaztatta a pemetefű-cukrot. Az első világháborúban hegedűvel és szótárral ment a frontra, tűzszünet idején muzsikált és olaszul tanult a lövészárokban. M. Tóth Géza úgy érzi: tőle is sok mindent örökölt. Az iparművészetin Jankovics Marcell növendéke volt. Tulajdonképpen miatta lett animációs filmrendező. Mivel hatéves korától zeneiskolába járt, filmes munkái gyakran kapcsolódnak a zenéhez. Már pályája legelején, miután elkészült első animációival, foglalkoztatni kezdte a kérdés, miként tudná felhasználni az animációs műfaj komplex látvány- és mozgásvilágát Bartók Béla színpadra komponált műveihez. A csodálatos mandarinhoz létrehozott animációt (Lengyel Menyhért szövege és a bartóki elvek alapján) úgy alkalmazta minden koncerten, hogy a vetített látvány teljes mértékben alkalmazkodjon a saját törvényszerűségei szerint felcsendülő muzsikához. A bemutató 2005 áprilisában volt a Művészetek Palotájában, a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekarral. Azóta, más-más együttessel, külföldön is több helyen bemutatták a művet.

M. Tóth Géza az elmúlt napokban a New York-i, a San Franciscó-i és a Los Angeles-i stúdiókat járta, a vasárnapi Oscar-gáláig ugyanis több helyre meghívták őt Amerikában. Kedd nevű budapesti stúdiójában, amelyet öt évvel ezelőtt a feleségével alapított, minden feladathoz új csapatot toboroz. Jelenleg két munkán dolgozik. Ergo címmel egy nyolcperces rövidfilmen, amely a szabadságról és a nemzedékváltásról szól, valamint egy 150-200 részes animációs sorozaton, amely a magyar népmesék 21. századi folytatásaként készül majd Modern népmesék címmel. A megrendelő nem más, mint a Magyar Televízió.

A Maestro Oscar-jelölése természetesen csak úgy valósulhatott meg, hogy az elmúlt évben Los Angeles-i mozikban is vetítették a filmet. A nyugat-európai eladásokból nyert pénz egy részét ugyanis a Kedd Stúdió a film amerikai bemutatójára fordította. A fesztiváldíjak (Szentpétervár, Zlín, Triest, Athén, Weimar, Gran Canaria, Stuttgart, Volgográd, stb.) pedig újabb és újabb reklámot jelentettek a filmnek.

A légy, Rófusz Ferenc remeke 1981-ben nyert Oscar-díjat. Ha a Maestro is megkapja, ismét ünnepelni fog a magyar animáció. De ha nem, akkor is. Ott lenni a legjobb öt között mindenképpen nagy eredmény. Nagyon nagy.