A vasárnap délután

Ahazai magyar olvasóknak a dunaszer-dahelyi székhelyű Családi Könyvklubról eddig elsősorban egy korrekt, fiatalos lendületű, állandóan kísérletező, a vásárlók igényeit kereső könyvkereskedelmi szolgáltatás jutott az eszébe. Tetszetős, színes, ingyenes könyvkatalógusai szinte minden magyar családhoz eljutnak, s még a különösen igényes könyvbarátok is kedvükre válogathatnak belőlük, bárki megtalálhatja a mindennapi „szellemi-irodalmi csemegéjét”.

A napokban egy újabb meglepetéssel áll a dunaszerdahelyiek elé a cég. Június 2-án a korzón a járókelők szokatlan képzőművészeti kiállítást tekinthetnek majd meg, mégpedig a Családi Könyvklub által kiírt Vasárnap délután című rajzpályázat gyermek alkotói mutatkoznak be Pozsonytól Királyhelmecig.

Győry Attilát, a Családi Könyvklub igazgatóját arról kérdezzük, hogyan jutott egy könyvkereskedelmi vállalatnak az eszébe épp gyermekrajz-kiállítást szervezni?

Az az igazság, hogy álmomban sem jutott az eszembe, hiszen a Családi Könyvklub jelenleg is teljes gőzzel az új, nyári könyvkatalógusára koncentrál. A kiállítás előzménye nagyon prózai. Mi természetesen kereskedelmileg folyamatosan figyeljük, teszteljük a katalógusainkban bemutatott gyermekirodalmi könyveket is, s meg kell, hogy mondjam, folyamatosan óriási igény mutatkozik rájuk. Nemcsak a mesekönyveknek van nagy keletjük, hanem rengeteg ismeretterjesztő, ifjúsági regény, sőt a gyermekneveléssel kapcsolatos önfejlesztő, elsősorban a szülőknek kínált könyvre is igény van. Nyilvánvaló tehát, hogy tagjaink többsége családos, s ebből kifolyólag az elmúlt tavaszi periódusban egy játékos ötletünk támadt. Úgy gondoltuk, hogy megszólítjuk a gyermekeket is, s kitaláltunk nekik egy klasszikus rajzos feladatot, mégpedig a Vasárnap délután témára.

És mit reméltek ettől?

Bevallom őszintén, én nem vártam nagy sikert. Úgy tippeltünk, jó ha húszan elküldik a rajzukat, s akkor majd minden gyermeket megajándékozunk egy 300 korona értékű könyvjutalommal, amelyet természetesen ők maguk választhatnak ki a nyári katalógusunkból. Kész a képlet, persze nem adtuk olyan könynyen, felhívtuk a gyerekek figyelmét, hogy a húsz szerencsést a legjobbakból kisorsoljuk. Felhívtam Németh Ilona Munkácsy-díjas képzőművészt, aki amellett, hogy számos nemzetközi kiállításra hívják, gyermekkönyveket is illusztrál, választaná majd ki a húsz nyertest, s nagy örömömre elvállalta. Elindult hát az akció, s lám, a meglepetésünk csak egyre nőtt, amikor özönleni kezdtek a szebbnél szebb, ötletekben tobzódó gyermekrajzok! Hihetetlen érzés volt, az egész csapat izgatottan várta a postát, kíváncsiak voltunk a rajzokra.

Voltak kedvencek is?

Mint mindig, de tulajdonképpen nem ez a lényeg. Jó volt úgy kezdeni a napot, hogy 6-12 éves gyerekek rajzait nézegettük, jó volt tudni, hogy valahol van egy alkotói fantáziával megáldott gyermek, aki a felhívásunkra ceruzát fogott, s annak a ceruzának a hegyével megüzente, hogy miképpen is élnek odahaza, mit is takar az a sokat használt szó, hogy otthon, hogy érti ő, milyen is az a vasárnap délután. Mert a vasárnap délután szerintem sokunk kedvenc időszaka... A vasárnapi ebéd után a család kicsit elalél, angyalokká válunk, kikapcsolódunk, igazi szent napot ünneplünk... Na most ebből az „ünneplésből” kaptunk egy kis ízelítőt... És szeretném is megragadni az alkalmat, hogy a Családi Könyvklub nevében megköszönjem a gyerekeknek azt a sok-sok értékes alkotást, mellyel örömet szereztek nemcsak nekünk, hanem barátainknak és ismerőseinknek is, s csak remélni merem, hogy ők is ugyanolyan örömmel küldték, amilyennel mi fogadtuk rajzaikat.

És eljutottunk a kiállítás gondolatáig...

Pontosabban a sorsolásig! Ilona egy egész napot foglalkozott a képekkel, mindegyiket tüzetesen megnézte, s véleményét büszkén tolmácsolhatom a gyerekeknek: megtiszteltetés volt számára megismerkedni ennyi tehetséges gyermek alkotásával, bepillantást kapni a családok intim pillanataiba, mert bizony a gyermekek nem teketóriáznak, lelőtték a témát! És hogy mit csinálunk vasárnap délután? Fekszünk, tévét nézünk, a számítógépet püföljük, olvasunk, a testvérekkel, a barátokkal játszunk, állatokkal foglalkozunk... Hihetetlen képek jöttek öszsze, persze, hangsúlyozom, úgy, ahogy azt a 6-12 éves gyerekek látták. Aztán Ilonából csak kibújt a képzőművész, megkérdezte elég provokatívan, hogy miért nem állítjuk ki a képeket? Igaz is, miért nem? Na, ettől a pillanattól kezdve felgyorsultunk. Ezennel szeretném meghívni a Családi Kör kedves olvasóit – mondjuk, a nemzetközi gyermeknap alkalmából – egy, a maga nemében szokatlan, exkluzív képzőművészeti kiállításra, amelyet Du-naszerdahely sétálóutcájában rendezünk meg. A hangulatos, ódivatú lámpasorok közé egyszerűen zsineget húzunk, s csipeszekkel felerősítjük az alkotásokat. Bárki megtekintheti őket. S az örömöm határtalan, mivel június 3-tól kezdődik a neves Duna Menti Tavasz – tehát biztosra veszem, hogy a kiállított rajzokban nemcsak a szerdahelyi polgárok, valamint az éppen arra járók-kelők fognak gyönyörködni, hanem remélem, a népes gyermeksereg is időt szakít megtekintésükre.

Még egyszer, hol és mikor?

Június 2-tól, azaz hétfőtől, a Bartók Béla sétányon. S hogy meddig? Bevallom, nem tudom. Talán amíg akad érdeklődő. Mi egyszerűen csak csináljuk, és szeretnénk, ha minél többen örülhetnének neki...