A vállalkozás veszélyes gyönyörei

A társulat főrendezője Roman Polák, aki tavaly nyártól már a Nemzeti Színház prózai társulatának a vezetője is, s a társulatban számtalan tehetséges fiatal színészt (többek között Tóbiás Szidit vagy Jakab Róbertet) találhatunk, akiket a szakma szeretete tart öszsze. Ennek a fiatal csapatnak a főiskolás vizsgamunkája volt jó pár éve Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című előadása, amely annak idején az Év felfedezettje díjat is elnyerte, s a napokban Sydneyben játsszák az ottani szlovák közösség meghívására.

A társulat az idén már a második kortárs szlovák drámát mutatta be, Roman Polák rendezésében. Az első Roman Polák saját darabja, a Kentaurok volt, amelyről bővebben is írtunk lapunk hasábjain. A napokban pedig az Astorkában felfedezett Pavol Weiss Bajmann Brothers című groteszk játékát vitték színre.

Weiss nem tartozik a legfiatalabb nemzedék képviselői közé, hiszen 1962-ben született, s bár dramaturgiát és forgatókönyvírást tanult Prágában, 2003-ban az Éljünk, aztán meglátjuk című regénnyel jelentkezett, amelyet a Bosszú című kisregény követett. De olvashattuk elbeszélését a Szex szlovák módra című kötetben is. 2006-ban az Astorkában Roman Polák rendező vitte színre a Barátnők című első drámáját, amelyet máig nagy sikerrel játszanak. A darab két jól szituált barátnő története, akik közül az egyik (Anna Sišková) a férje (Vlado Černý) mellett savanyodik, és mos, vasal, főz, valamint reszketve várja a már különutakon járó gyerekei telefonhívását, esetleg a férje alkalmanként felébredő nemi ösztönét, míg a másik (Marta Sládečková) éli a magányos, szingli nők életét, egyik párkapcsolatból a másik, még bizonytalanabb, szinte egyestés kapcsolatokba menekülve. Sládečková szinte egy az egyben ezt az alakítását mentette át a Szomszédok című telenovella Sladká figurájába. Remek alapszituáció, ötletes poénok, és két briliáns színészi alakítás egy ideig, de ahogy megyünk előre az időben, úgy fogynak el az ötletek, lesz egyre átláthatóbb és sajnos unalmas is az előadás, amely nem a színészi játék, hanem a rossz dramaturgiai munka (Peter Pavlac) számlájára írandó. Nincs veszélyesebb annál, mint amikor a dramaturg beleszeret a szövegbe, ez történik Peter Pavlaccal nemcsak itt, hanem például a Beszélgetés az ellenséggel című filmben is. Több sikerrel működött közre Pavlac Weiss második színdarabjánál, a Bajmann Brothers című groteszk játéknál (alcíme szerint groteszk kép mindennapjainkról), amely nem is titkoltan Kusturicára hajaz, s egy végletekig kiélezett, őrült játék keretében mutatja meg napjaink nem túl szívderítő valóságát. Három fiútestvér története ez, akik közül a legidősebb, Fero (Peter Šimun), vagyis, ahogy magát nagyvilágiasan nevezteti, Franky vezeti otthon a háztartást, de ahogy vállalkozásai, úgy a magánélete is teljesen csődöt mondott, felesége kislányukkal együtt Kanadába szökött, s amikor képbe kerülünk, éppen az apja temetésére készülődnek, de még a koporsóra is sajnálják a pénzt. A teljesen lerobbant háztartásban (Juraj Fábry díszlete egy ütött-kopott konyhahelyiséget ábrázol hatalmas kredenccel, bárgyú szentképpel a falon, bal oldalon egy jobb időket is megélt ággyal, jobbon pedig egy mosdótállal, és igen sokat segítenek a szereplőknek Peter Čanecký találó jelmezei is) Franky mellett vegetál még a legkisebb fivér, Marek (Ondrej Kovaľ), akit bátyja és az anyja jogásznak szánnak, de őt csak a gyors meggazdagodás érdekli, nem riadva vissza az utcai lopásoktól sem, s az egyre inkább eszét vesztett anya (Zita Furková), aki már a saját gyerekeit is alig ismeri meg, s egyetlen cimborája van, az ágyában és az ablakban rejtegetett vodkásüveg. Odakint az udvaron Franky disznókat nevel, amelyek az anya rögeszméje szerint arra is betaníthatók, hogy előre jelezzék a földrengést. Ebbe a világvégi, lehangoló, disznóbűzös környezetbe (mintha csak Parti Nagy Lajos Mauzóleum vagy Spiró György Csirkefej című darabjának lepusztult környezetét és figuráit látnánk) érkezik meg a középső fivér, Ali (Ady Hajdu), akinek viszont bejött a vadkapitalizmus, s alaposan megszedte magát. Magával hozza aktuális barátnőjét, Lindát (Petra Vajdová) is, aki a család kedvence lesz, s nem kéreti magát, hogy megossza az ágyat a többi testvérrel is. Franky nem csak a nőt, hanem Ali vagyonát is szeretné megszerezni, s megegyeznek, hogy közös vállalkozásba fognak. Jó pénzért eladja a disznókat, s rábízza az értük kapott pénzt a vállalkozóként sikeresebb Alira, hogy indítsa el a közös családi vállalkozást, amelynek ő lesz az elnöke. Ali már azt is kigondolja, hogyan juthatnak hozzá a ház anyjuk nevén lévő részéhez is...

Peter Mankovecký a darabhoz balkáni zenét komponált, s a szerző és a rendező dalszövegeket írtak hozzá, amit a játék szereplői adnak elő, olykor félbeszakítva a játék folyását. Eltúlzott gesztusok, az őrületig vitt poénok, szarkasztikus humor és az Astorkára annyira jellemző pontosan kidolgozott színészi alakítások jellemzik Roman Polák rendezését, s az eredetileg bohózatnak induló darab szinte észrevétlenül csúszik át tragédiába. A legnagyobb tragédiát talán Franky éli meg, aki a felesége és a lánya után a maradék esélyeit, álmait is elveszíti, s kettesben marad a félig őrült anyjával, akinek a halál már csak megváltásként jöhet. „Az vagyok, amim van”, idézik az alkotók, mintegy mottóul választva Erich Fromm mondatát. Az előadás mégis azt bizonygatja, hogy Frommnak nem minden esetben van igaza. Ali ugyanis hiába viszi a pénzt (mert akinek száz koronája van, az már ezret akar), de a boldogság mégsem megvásárolható. Az álmait a vodkásüvegben elraktározó őrült anya valószínűleg boldogabb nála.