A tizedik reggae-ünnep

Kockázatos dologba vágott bele 2008-ban egy pozsonyi polgári társulás, de viszonylag hamar megtérült a befektetés, Jamaica fő exportcikke nálunk is lelkes hívekre talált. Sőt, egyre többen érkeznek Magyarországról, Ausztriából, sőt távolabbról is a hangulatos kempingbe egy kis „good wibes” reményében.

Az évek alatt megfordult itt a műfaj valamennyi kurrens sztárja, sőt visszajáró fellépők is vannak. Péntek délutántól vasárnap hajnalig a roots-tól az electro-dubon át a dance-hallig számtalan stílus hallható négy színpadon, aki pedig a jellegzetes, simogató lüktetés mellett másra is vágyik, annak meghívnak egy-egy hiphop- vagy electroformációt, idén például a Pendulumot (bár ez csak egy DJ-szett lesz, nem koncert).

A fő headliner Sean Paul. A lakossági fogyasztásra is alkalmas dancehall-popot művelő sztár 2006-ban már járt Pozsonyban, és talán nem mondunk csúnyát azzal, hogy jelenleg leszálló ágban van. Legalább is 2017-ben őt kiírni a legnagyobb betűkkel a jubileumi Uprising-plakátra eléggé furcsa gesztus a szervezők részéről. Sean Paul első nagy sikereit a 2002-es Grammy-díjas Dutty Rock című albummal aratta, amelyen többek között a Gimmie the Light és a Get Busy található. Azóta több mint 100 országban lépett fel, és olyanokkal dolgozott együtt, mint Carlos Santana, Beyoncé vagy Snoop Dogg. Az idei év elején Dua Lipával hozott össze egy korrekt slágert (Don’t Lie), de egyébként nem sok vizet zavar mostanában.

Úgyhogy talán inkább a német Irie Révoltés zenekar érdemelte volna meg idén az Uprising első számú fellépőjének pozícióját, mivel ők búcsúturnén vannak, azaz utoljára lépnek fel együtt Szlovákiában. 2009-ben és 2013-ban is elvarázsolták az Uprising közönségét, sokak szerint a fesztivál legjobb hangulatú koncertjei fűződnek a nevükhöz. Ezért hideg zuhany a rajongóknak, hogy tizenhat éves működés után a tagok úgy döntöttek, külön-külön folytatják, mert annyi különböző mellékprojektjük van már.

Ha jól számolom, negyedszer tér vissza kis hazánkba a Wailers, az a zenekar, amely Bob Marley vezetésével világszerte ismertté tette ezt a műfajt. Először 1997-ben tűzték ki a jamaicai zászlót Pozsonyban, tízezres tömeg előtt, egy azóta menthetetlenül lerohadt szabadtéri színpadon. Akkoriban még Aston „Family Man” Barrett, Al Anderson a Earl Lindo is szerepelt a csapatban az eredeti felállásból, Junior Marvin pedig olyan meggyőzően alakította Bob Marleyt, hogy félig behunyt szemmel az ember azt az eufóriát élhette át, amit a hőskorban tapasztalhattak a sápadtarcúak egy-egy Marley-koncerten. Mára szinte teljesen kicserélődött a tagság, kíváncsian várjuk, hogy egy vérprofi emlékzenekar lép-e színpadra augusztus 26-án, vagy mutatnak valami újat is. Mindkét esetben jól járhat a közönség. Ez alatt a tíz év alatt ugyanis az összes biztosra menő előadó eljátszott egy-egy Marley-klasszikust az Uprising fesztiválon, tudván, hogy a laikusok csak ezeket ismerik, a hozzáértők pedig díjazni fogják az apró hangszerelési változtatásokat, finomságokat.

Először érkezik Szlovákiába az afrikai Bob Marleyként emlegetett Alpha Blondy, aki Elefántcsontparton honosította meg a roots reggae-t, de ma már az USA-ban él. Jerusalem című leghíresebb dalát pont a Wailersszel közösen rögzítette. Harcos emberi jogi aktivista is, hirdeti a vallásszabadságot (ő maga keresztény anyától és muszlim apától származik), és lemezein békésen megfér egymás mellett a misztikus spiritualitás és a humor. Anyanyelve, a dioula mellett franciául, angolul, arabul és héberül is énekel. Tizenhét albumot jelentetett meg, a 2003-as Merciért megkapta az év legjobb reggae-lemezének járó Grammy-díjat.

Visszatér egy vén róka, Macka B is, aki a legelső Uprisingon lopta be magát a közönség szívébe. Még mindig első rangú népszórakoztató, bár talán túl sokszor ismételgeti a színpadon a „peace, love and unity” mantrát, és túl gyakran kommunikál a közönséggel abban a szellemben, hogy „tegye fel a kezét, aki szereti Bob Marleyt!” Macka B zeneileg leginkább a Burning Spear-, Big Youth-, Israel Vibrations-vonalhoz áll közel, de azért halad a korral, mivel újabb keltezésű lemezein ska dalok is szerepelnek.

És ismét itt lesz Manchester büszkesége, a kultikus Zion Train, a csapat, amely elsőként eresztette össze a dubot a jungle-lal. Ezúttal bájos énekesnőjüket, Michela Grenát is elhozzák, aki legutóbb igazoltan hiányzott. A soundsystem mögött Neil Perch, az agytröszt, mellette pedig egy trombitás és egy harsonás, ahogy azt megszokhattuk. Figyelem: aki az első sorokban szeretne élvezkedni ezen a koncerten, mindenképp használjon füldugót a dobhártyarepesztő basszust tompítandó.