A szlovákiai magyar irodalom, mármint ez a három szó így, ebben a sorrendben olyan jelzős szerkezet, mely képlékeny összjelentésével mindenkor a legkülönbözőbb képzettársításokra volt alkalmas.
A tatabányai perspektíva
Mindez a tatabányai Új Forrás idei hetedik számának kapcsán jut eszembe, mert noha a harminchatodik évfolyamát író lap mindig is nyitott fóruma volt a szlovákiai magyar szerzőknek, ezt a szeptemberi számot kizárólag az ő műveiknek szentelték. Tőzsér Árpád drámai költeményét Bárczi Zsófia prózája követi, majd egy Polgár Anikó-vers, egy N. Tóth Anikó-próza, Hizsnyai Zoltán szintén verssel szerepel, akárcsak Vida Gergely, Mizser Attila készülő regényének egy részletével, Mórocz Mária kisprózával. A tanulmányok-kritikák sorát Deák Katalin nyitja (Talamon Alfonz szövegvilágáról), H. Nagy Péter és Beke Zsolt Vida Gergely új kötetét mutatja be, Benyovszky Krisztián Bárczi Zsófia novelláskötetét, Keserű József pedig a legutóbbi Németh Zoltán-tanulmánykötetet. Hajtman Béla esszénovellája után Németh Zoltán beszélgetése olvasható (N. Tóth Anikóval; Az Iródiától a meseírásig címmel). Az összeállítást Bettes István zárja, ő a számot illusztráló Luzsicza Árpád rajzaihoz nyújt fogódzót. (De nem lenne teljes a felsorolás Ortutay András 1711. évi bortized-összeírása nélkül, mely szintén – a fentiekhez mérhetően – szlovákiai magyar anyag.) Mivel az Új Forrás a József Attila Megyei Könyvtár honlapjának köszönhetően a világhálóra is felkerült, ezt ajánlom a szeptemberi számára kíváncsiak figyelmébe, a kíváncsiság felkeltésén túl egyebekben nem befolyásolva az olvasót. A www.jamk.hu címen a folyóirat előző tíz évfolyamának anyaga is hozzáférhető.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.