A szó nem elég

Amikor a parlamenti képviselők múlt pénteken értesültek róla, hogy a legfőbb ügyész jelentéséről csak a következő ülésen szavaznak, négyötödük abban a pillanatban vette a kalapját és elment nyári szabadságra. Jaromír Čižnár így azzal a tudattal adta elő a jelentését, hogy nemhogy nem veszik őt komolyan, hanem tudomást se vesznek róla. Pedig figyelemre méltó dolgokat mondott. Először is abszurdnak nevezte a törvényhozók hozzáállását, hogy ha valami gond van, azonnal új törvényt hoznak. Példaként a családon belüli erőszakot említette, ami évek óta probléma, de nem azért, mert nincs jó törvény. Amivel gond van, az a rendőrség és az ügyészség hozzáállása, mert nem élnek a törvény adta lehetőségekkel. A gazdasági bűnözésről Čižnár elmondta, csupán a bűncselekmények 3,8 százalékát teszi ki. Hozzátette, nem ennyire rózsás a helyzet, az ok az, hogy a rendőrség és az ügyészség nem végzi rendesen a dolgát. Borzalmasnak nevezte, hogy milyen kevés gyanúsított ellen folyik eljárás gazdasági bűncselekmény miatt.

Čižnár a minisztériumok tétlenségét is kritizálta. Az egészségügyi és az igazságügyi tárca már kilenc éve egyvégtében azon dolgozik, hogy létrehozza a szellemileg sérült, valamint a szexuális bűncselekményekért elítéltek fogvatartási intézetét. Erről azután kezdtek beszélni, hogy egy pedofil megerőszakolt, majd megölt egy gyereket. A legfőbb ügyész tisztában van vele, hogyan mennek nálunk a dolgok. „Addig fogunk okoskodni, míg ismét történik valami tragédia, és akkor hirtelen lesz pénz az intézetre…” Ez nem cinizmus – cinikusan azok viselkednek, akiknek egy tragédiára van szükségük ahhoz, hogy tegyék a dolgukat.

Ha a képviselők komolyan vennék a munkájukat, akkor szakítottak volna időt arra, hogy első kézből értesüljenek arról, milyen törvénymódosításokra van szükség ahhoz, hogy a bűnözők ne csináljanak hülyét a rendőrségből és az ügyészségből. Čižnár elmondta, hogyan kellene módosítani a csődvédelmi eljárást vagy a vagyon eredetéről szóló törvényt, hogy egyáltalán érjen valamit. Az összes képviselőnek hallania kellett volna, amit a jogi személyek büntetőjogi felelősségéről mondott: „Az az érzésem, mintha nem önök, képviselők döntenének arról, hogy lesz-e valami változás ezzel a törvénnyel, hanem a vállalkozók”.

A legfőbb ügyészt meg kell dicsérni a jelentéséért, de arról ő maga is tehet, hogy a képviselők ignorálják. Amikor a legsúlyosabb korrupciós ügyeket kellett felülvizsgálnia, mindig úgy találta, hogy rendben volt az eljárás leállítása. Ahhoz, hogy komolyan vegyék, a szó nem elég.

A szerző az Állítsuk meg a korrupciót alapítvány munkatársa