A szlovák kérdés ma – szemszögek, válaszok

Pozsony. Megalapításának 10. évfordulóját ünnepli ebben az évben az OS című, szlovák nyelvű társadalomkritikai folyóirat, amely a Kalligram Kiadó gondozásában jelenik meg. A jubileum alkalmából hétfőn az Open Society Foundation székházában mutatták be a Slovenská otázka dnes (A szlovák kérdés ma) című antológiát, amely a folyóiratban az elmúlt tíz év alatt megjelent írásokból ad közre válogatást. Amint azt Miroslav Marcelli filozófus, műfordító, a Komenský Egyetem professzora ismertetőjében elmondta, az elmúlt tíz év során sokan megszólaltak a folyóirat hasábjain: történészek, politológusok, filozófusok, írók, etnológusok, publicisták, irodalomkritikusok, akik Szlovákia múltját és jelenét igyekeztek közelebb hozni az olvasókhoz. Szavai szerint az írások meglepően nagy száma is jelzi, milyen összetett kérdéskörről van szó, amelyet különböző szempontok alapján lehet megközelíteni. Elmúlt ugyanis az az időszak, jelentette ki, amikor egy-egy író „a nemzet lelkiismereteként” kisajátította magának az előjogot, hogy ő mondja meg, „kik is vagyunk és merre tartunk”. Ám éppen a különböző tudományágak képviselőinek nemegyszer eltérő véleménye és meglátásai nyomán merülhet fel a kérdés, fogalmazott Marcelli, hogy létrejöhet-e, létezhet-e egységes Szlovákia-kép, ami a múltat és a jelent illeti. „Paradoxonként hangzik, de az egységesség iránti igény éppen e megközelítés nyomán még hangsúlyosabban merül fel” – jegyezte meg. Ezt a fajta egységes megközelítést véleménye szerint Ľubomír Lipták történész fogalmazta meg a legpontosabban a kötetet nyitó, Milyen történelemre van szükségünk? című írásában. „A mai terminológiában inkább a szellemi és politikai tőkénk restitúciójáról van szó (…) Bátorság szükségeltetik hozzá, de a teljes szlovák történelem elsajátítása nélkül a szlovák politikai tudat soha nem fog megszabadulni a szorongástól, a védekező és gyanakvó magatartás túlerejétől.”

Miroslav Marcelli kiemelte a történész hozzáállását, „mivel éppen a kérdés ilyen módon történő felvetése nyújt lehetőséget számunkra, hogy a múlttal együtt a jelen is sajátunkká váljon, hogy valóban jelen legyünk a saját időnkben és a saját helyünkön, hogy ne csupán résztvevői, hanem cselekvő részesei is legyünk a saját történelmünknek.”

Rudolf Chmel, az OS főszerkesztője a kezdeteket idézte fel, amikor Soros Györggyel arról beszéltek, hogy egy olyan liberális társadalmi folyóiratot szeretnének indítani, amely más relációkba helyezné a Szlovákia múltjáról-jelenéről folyó társadalmi diskurzust. Az Open Society Foundationt illeti a köszönet, mondta Chmel, hogy anyagi támogatást nyújtott a folyóiratnak. Mára sajnos, jegyezte meg, ki kellett józanodniuk abból az euforikus állapotból, amikor még azt gondolták, hogy a szó ereje meg tudja változtatni a történéseket. Az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán ilyen jellegű folyóirattal meg lehet-e szólítani a szélesebb szlovák liberális olvasóközönséget, közölte Chmel, hozzátéve: „de mi, akik a folyóirattal élünk, továbbra is azt az illúziót éltetjük magunkban, hogy igen”.

Ami a változásokat illeti: kisebb, könyv alakú formátumra váltott az OS. Szigeti László, a Kalligram Kiadója ezt – félig tréfásan a főszerkesztőre „kenve” a dolgot – azzal magyarázta, hogy Rudolf Chmel rengeteget utazik, és számára a vonaton ülve praktikusabb egy kisebb méretű folyóiratot forgatni. A folyóirat tartalmi szempontból azonban nem készül váltásra: továbbra is őrizni kívánja a színvonalát, tartalmas, igényes írásokat kínálva, és tágítani szeretné a közép-európai dimenzióit is.