A Sziget szíve megszűnt dobogni

A rekordszívA szerző felvételeA halláskárt csak a Dreadzone tudta gyógyítani valamelyest, ez a zenekar tudvalévően a dancehall Sex Pistolsa. Aki Charlotték helyett a világzene felé vette az irányt, meghallgathatott egy kubai trombitást, róla a Buena Vista Social Club kapcsán igyekszik újabb bőrt lehúzni a World Circuit kiadó. A nagy médiacirkusz miatt ma már sokan azt hiszik, hogy a BVSC egy valódi, működő zenekar, pedig a Ry Cooder-féle lemezen szereplő gárda összesen csak négy-öt alkalommal koncertezett együtt, aztán ismét külön-külön kezdtek serénykedni. Nos, Manuel Guajiro Mirabal elég felejthető trombita-fiestát csinált, a borús hangulathoz az idegesítően permetező eső is hozzájárult. Mégis talán a világzenei színpad volt az egyetlen helyszín idén, ahol tökéletesen rendben volt a hangosítás. Egyes színpadok hangmérnökei vagy folyamatosan be voltak rúgva, vagy tévedésből a fülükre ültek le, mindenesetre mindvégig úgy állították be a basszust, hogy az fájdalmat okozzon a hallgatónak, az énekest pedig lehetőleg ne lehessen hallani.

A Sziget zárókoncertje ismét a Sziámié volt, amit már megszokhattunk, ám idén az internetes fórumokon egyre több olyan vélemény látott napvilágot, hogy talán sok a jóból egy szigetre két Sziámi-koncert, ráadásul az egyik Nick Cave előzenekaraként. Mi tagadás, Müller Péter az évek alatt elérte nálam, hogy rajongóból unatkozó szemlélővé váljak, aki megérti ugyan, hogy az egész fesztivál egy Sziámi-táborból fejlődött ki, ám idén már másokat tett volna a Nagyszínpadra. A Turbonegro, a Resin Dogs vagy akár a Fishbone zenekar méltánytalanul szorult be a Wan2 sátorba, miközben Müllerék mellett például a Roots Manuva vagy, urambocsá’, az Underworld jól elzenéltek volna egy kisebb helyszínen is.

De térjünk vissza az utolsó napra, a sátorbontásra, ami máskor is drasztikus szokott lenni, idén azonban esőisten segített fokozni a világvége-fílinget. Nem elég, hogy az ember úgy kénytelen szedni a sátorfáját, hogy közben bőrig ázik, és majd félméteres sárban gázolva igyekszik elhagyni a helyszínt, a rakodómunkások mindezt megtetézték a tojtoj-vécék ügyes összekapkodásával. Reggel nyolcra egyes helyeken már nyomuk sem volt a kék retyóknak. Enni- és innivalóhoz sem lehetett hozzájutni, mivel a büféket is félig szétszedték, mire a többség magához tért. Nem tudni, ebben az időben meddig tart majd a hetvenhektáros terület eredeti állapotának visszaállítása, a szigetlakókkal azonban kíméletesebben is bánhatnának a paradicsomból való kiűzetés napján. Kifelé menet a vonatjegyre lejmolók mellett gyermekien optimista stopposokkal is lépten-nyomon találkozni lehetett. „Linz”, „Milano”, sőt „Rotterdam” feliratú táblákkal kezükben várták, hogy valaki hazaszállítsa őket. Meg kellene nézni, ott vannak-e még...

Szerdán délben már megjelentek az első hivatalos számadatok a nézőcsúcsról, az egy hét alatt kitermelt hulladékmennyiségről, valamint az összfogyasztásról. Ezek mind szép, hatásos dolgok, a rendezvény jelentőségének hangsúlyozására kiválóan alkalmasak, ám a fesztivál valódi hozadékát nem tudják érzékeltetni. Mert az a lelkekben végbement gyarapodás mértékében van. A váratlan, kellemes, felkavaró vagy akár katartikus kultúrélményekben, az új barátságokban, tapasztalatokban, élményekben. Abban, hogy ez az egy hét hosszú hónapokra feltölti az embert olyan művészettel, amilyent tájainkon nem mutogatnak a tévék és nem játszanak a rádiók.

Bár a Sziget tizenhárom év alatt nagy változásokon ment keresztül, még mindig az értékközpontú műsorválogatás jellemzi Közép-Európa leghosszabb ideig tartó ilyen jellegű rendezvényét. A szervezők még mindig megérdemlik a bevételt. Gerendai Károly Sziget-főnök idén 1,85 milliárdos összköltségvetés mellett 65–70 millió forintos nyereséggel számol, ami egyedülálló eredmény a térségben.

Azt se feledjük el, hogy ez a fesztivál már régóta nem csak a zenéről szól. És bár az utolsó napok hideg zivatara nagyon elkedvetlenített, én is jól bespájzoltam a hideg napokra. A 3000 ember által megformált szív látványát például sosem felejtem el, függetlenül attól, hogy nem spontán akcióról, hanem egy elég rosszul szervezett Guinness-rekordmegdöntésről volt szó. Na, erre volt jó a sajtóigazolványom! Felengedtek a Nagyszínpad előtti toronyba, hogy fotózhassak önöknek egy hatalmas szívet! ĺme.