A szépség milliónyi arca

Idén ősszel 44 ország 356 művészének több mint kétezer illusztrációja csodálható meg, a linó- és fametszetektől kezdve, kollázsokon, textilmunkákon és festményeken át a computergrafikákig. De míg a hetvenes-nyolcvanas években ilyentájt egész Pozsony a BIB-től és kísérőrendezvényeitől volt hangos, most szinte nyomozni kell utána: a városban, az országos szintű médiában sehol semmi kedvcsináló, figyelemfelkeltő anyag. Sajnos az összképbe eléggé belezavarnak a kimondottan unattraktív, tablós-faliújságos állványok is, az óriási fehér paszpartuk, a tátongó üres terek, a művek technikájának nem feltüntetése, az eredeti könyvek igénytelen, tessék-lássék prezentálása, egyszóval az egész elhibázott, rigid és unalmas kiállításarchitektúra, ami a hetvenes évek óta szó szerint nem változott.

Amúgy az lehetne az egyik legérdekesebb tanulság, hogy nem kell feltétlenül valami koherens, átütő és sztereotip nemzeti jelleget keresni az egzotikusabb országok munkáiban sem, erre Dél-Korea és Irán a legékesebb példa. A gyönyörű, ragyogó színek, a merész és ötletgazdag, sokszor szellemesen minimalista kompozíciók gyakran valósággal „európai” ízeket rejtenek magukban, jó néhány közülük önálló grafikaként is megállná a helyét. Nagyon erősnek találtam az argentin, brazil és a holland anyagot is. A mi régiónkból a lengyel válogatás tűnt a legfrissebbnek és legizgalmasabbnak, itt játszottak el a legmerészebb, legkövetkezetesebb módon a tipográfia, a jelek, a rajz és betű adta lehetőségekkel. A szlovák és a magyar csapat hozza a kötelezőt, szolid színvonalon, bár mindkét esetben picit zavart, hogy jórészt már számtalanszor látott, gyakran nem éppen fiatal és kísérletező kedvű mesterek lettek ismét csak bemutatva, megmérettetve.

Másrészt felesleges bármiféle reprezentatív keresztmetszetet, higgadt és világos rendszerező elvet keresni, már csak azért is, mert néhány illusztrátor-nagyhatalom, így az Egyesült Államok vagy Kína csak egy-egy (!) művészt küldött mutatóba, Anglia (és Svédország) pedig teljesen távol maradt. Sőt egyetlen afrikai vagy karibi országot sem láttam, ami csupán azért furcsa, mert a múltban éppen az volt a BIB egyik kiemelten fontos célja, hogy felkarolja, erősítse és pozicionálja a fejlődő országok mindenfajta rajzos-illusztrációs törekvését.

De még így, a rengeteg kihasználatlan energia és rejtőzködő lehetőség ellenére is érdemes betérni, magukra a rajzokra koncentrálni, mert a BIB-en most is a szépségen van a hangsúly, annak milliónyi arcán, módozatán, nüánszain és árnyalatain. És minden szervezésbeli baklövés, a helyenként igen vegyes minőségű mezőny ellenére is válogatni lehet a jobbnál jobb hangulatokban, technikai megoldásokban, egyszóval százféle rajzot talál az ember, amire jólesik rácsodálkozni, ami fölött érdemes elszuszogni. Közben pedig akár kifigyelhetjük, mekkora örömmel-kacagással futkossák körbe és tapogatják össze a legkisebb látogatók a képeket fedő plexilemezeket. És végső soron ez is fontos – a szakmabeliek meg majd úgyis megtalálják a maguk komolyan vehető(bb) fórumait, Bolognában, Frankfurtban, Lisszabonban vagy éppen a világhálón.
Csanda Máté