A szent család életének színhelyén

Útközben azonban egy kis kitérőt teszünk, s előbb elzarándokolunk Hebronba, a történészek szerint a világ egyik legrégibb városába, amely napjainkban sajnos, az izraeli–palesztin konfliktusok egyik leggyakoribb színhelye annak ellenére, hogy mind a keresztényeknek, mind pedig a mozlimoknak és a zsidóknak egyik legszentebb helye. Ez a város ugyanis a hagyományok szerint Jézus Krisztus elődeinek, az ősatyáknak (pátriarkáknak) egykori lakóhelye és működésüknek színhelye. A már említett hagyomány szerint ugyanis itt tevékenykedett Ábrahám, majd pedig fia, Izsák és ennek fia, Jákob, valamint feleségük Sára, Rebeka és Lea. Azt a tényt, hogy az említett ősatyák voltak Jézus Krisztus ősei, maga az evangélium is megerősíti, amikor így ír: „Ábrahám nemzé Izsákot, Izsák nemzé Jákobot, Jákob nemzé Judát és ennek atyafiait...” A hagyomány szerint ugyanis itt temették el őket, a Makpéla nevű egykori barlangban, amely fölé az arabok később hatalmas épületet emeltek, amit aztán a törökök mecsetté alakítottak át. Jóllehet a barlang sem a múltban nem volt, s a jelenben sem látogatható, a föléje emelt Khalil elnevezésű mecsetet napjainkban is sokan felkeresik, keresztények, mozlimok és zsidók egyaránt, ezzel is kifejezvén nemcsak az ősök, hanem a családjuk iránt érzett tiszteletet és szeretetet egyaránt.

Innen aztán egy rövid kitérő után megérkeztünk az Izraelt és Palesztinát – s egyben Jeruzsálemet és Betlehemet elválasztó – ellenőrzési pontra. Alig lépjük át a határvonalat, mondhatnám, néhány lépésnyi távolságra feltűnnek előttünk a zsidó nép egyik legismertebb és talán leggyakrabban látogatott zarándokhelyének, a Ráchel sírja fölé emelt mauzóleumszerű épületnek a körvonalai. Amint az a Bibliából ismeretes, Ráchel második felesége volt a már említett Jákobnak, s a hagyomány szerint ezen a helyen szülte meg legfiatalabb gyermekét, Benjamint, s miután belehalt a szülésbe, ezen a helyen temették el. Bemenvén az épületbe, a sírhely körül álló és gesztikulálva imádkozó s egyben fennhangon sírdogáló asszonyokra lettünk figyelmesek – akik között a zsidókon kívül gyakran feltűnnek mozlimok és keresztények egyaránt –, s akik úgyszólván a napnak minden órájában gyermekáldásért fohászkodnak, hogy családjuk teljes legyen.

Tovább haladva rövidesen a Születés temploma (bazilikája) előtt találjuk magunkat, melynek elődjét még Nagy Konstantin császár idejében, 330-ban emelték, s bár többször lerombolták, mindig újjáépítették, s amely jelenleg a görög ortodox egyház tulajdonában van. A templombelsőt négy oszlopsor osztja öt hajóra, melyet díszes képállvány választ el a szentélytől, s a benne lévő oltártól, ahonnan lépcsősor vezet le a születés barlangjába, ahol egy kis oltár alatt ezüstcsillag jelöli azt a helyet, ahol a szent család tartózkodott és Jézus Krisztus született a legnagyobb szegénységben, hogy bennünket, gyarló embereket lelkileg gazdaggá tegyen, s ahová a napkeleti bölcsek érkeztek, mert: „ĺme a csillag előttük ment... és megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala” (Mt 2, 1–12). Úgy érzem, talán lehetetlen szavakkal kifejezni mindazt, amit az e helyen leborulva imádkozó földi halandó érez, ezért erre nem is vállalkozom. Annyit viszont mindenképpen el kell még mondani, hogy az ősatyák sírhelyének, Ráchel sírjának, valamint a Születés-templom barlangjának megtekintése egyszersmind a családi élet pótolhatatlanságát és szeretetét juttatja az ember eszébe.

Mivel Betlehem lakosságának többsége arab-keresztény, a város több pontján is volt alkalmunk ellátogatni keresztény templomokba, nevezetesen a Mezei pásztorok impozáns templomába, ahol egykoron a pásztorok legeltették nyájaikat, amikor az Úr angyala tudtukra adta Jézus születésének eseményét, valamint színhelyét. Ugyancsak ellátogattunk a Tej-templomocskába, amely alatt ugyancsak egy barlangocska van. A hagyomány szerint ugyanis, miután a születés templomának barlangjából ide költözött a szent család, a gyermeket szoptató Mária emlőjéből egy csepp tej a falra fröccsent, s ez a hely azóta is hófehér. Ugyancsak Betlehemben emeltek egy további templomot a szent család fejének, Szent Józsefnek a tiszteletére, ahol az ő segítségét kérve imádkoztunk a nehézségekkel küzdő családok megsegítéséért.