A pusztai magányba menekülő János vitéz

Méghozzá mindjárt kettős szereposztásban. A két változatban csak pár szereplő azonos, így a francia királylányt adó Radnay Csilla vagy a falu csőszeként mutatkozó Újvári Zoltán. Két olyan figura, amelyről nem volt különösebb elképzelése Alföldinek.

Különös korban született Kacsoh Pongrácz, Heltai Jenő és Bakonyi Károly daljátéka. Magyarország még az 1896-os millenniumi ünnepségek lázában égett, s még erősen zajlott az az asszimilációs folyamat, amelynek során Magyarország, s főleg Budapest elmagyarosodott, s elvesztette német jellegét. Népszínművek sokasága született az előző esztendőkben, s Blaha Lujza és mások jóvoltából a magyar nyelv lekörözte az addig, főleg a városi polgárság körében uralkodó németet, így a János vitézben kiemelt szerepet kapó magyar zászló és huszárok különös jelentőséggel bírt a bemutató időpontjában.

A János vitéz színrevitelének ötlete Bakonyi Károlyé, aki Heltai Jenőt és Sztojanovits Jenőt hívta segítségül, de ez utóbbi valami oknál fogva kiesett, s a helyét egy matematika-fizika szakos tanár vette át, aki ugyan komponált egy gyerekoperettet, de mégiscsak ismeretlen volt a kor színházi világában. A címszerepre Beöthy Zsolt, a színház vezetője a kor egyik üdvöskéjét, Fedák Sárit kérte fel. A siker kirobbanó volt, s alig fél szezon alatt 200 ezer néző látta.

A János vitéz azóta számtalan változatban jelent meg színpadon és filmen, 1985-ben a Szegedi Nyári Szabadtéri Játékokon Victor Máté rockosította a daljáték zenéjét, s a Koltay Gábor rendezte előadásban Varga Miklós, Katona Klári, Hernádi Judit, Balogh Ferenc, Gregor József és Deák Bill Gyula alakították a főbb szerepeket, de ez a változat nem igazán honosodott meg. Mostanában inkább a szöveg modernizálásával próbálkoznak, ezt tette Parti Nagy Lajos és a Nemzetiben most látható előadás alkotói (Vörös Róbert) is.

Alföldi rendezése egy igen furcsa szerelmi sokszög, legalábbis az I. változat mindenképpen, hiszen a némileg már túlkoros Jancsinak (Stohl András) és Iluskának (Söptei Andrea) nemcsak a szegénységgel kell megküzdeniük, hanem a szintén Jancsira ácsingózó Gonosszal (Udvaros Dorottya) és az Iluska kegyeiért titokban esengő Bagóval (Szarvas József) is.

A három felvonást három igen különböző helyszínen játszatja Alföldi (Díszlet: Daróczi Sándor, jelmez: Gyarmathy Ágnes), amelyek közül még az első felvonás utal leginkább az eredeti daljáték világára. A francia király udvara mintegy cukormázas bonbonnal van terítve, addig a harmadik felvonást Tündérhon helyett egy lepusztult metróaluljáróban játszatja, ahonnan János vitéz Iluskát félretaszítva rohan vissza Bagóhoz a nyáj mellé valahová az Alföldre. Nem igazán optimista befejezés, holott Petőfi János vitéze pont azt a karriertörténetet példázza, hogy bárkiből, még egy apátlan-anyátlan birkapásztorból is lehet akár francia király is. Alföldi leszámol ezekkel a hamis illúziókkal, bár igazából nem ad választ arra, hogy törvényszerű-e Jancsi sorsának ilyen beteljesedése. Hisz választhatná a jómódú és a sápadt Iluskához képest meglehetősen életrevaló Gonoszt, de ugyanúgy az operettvilágból kilépő francia királylányt, aki szintén mindent megtesz azért, hogy behálózza a törökverő hőst. Helyette az inkább a puszták magányát választja, ahol szabadon fújhatja a furulyáját.

Az előadás mindenesetre teljes s igen egységes élményt ad, ahol minden a helyén van (a zenekartól a látványos díszleten és jelmezen át), ahol sokszor igencsak jópofizik a korunkba átültetett szöveg, s a színészek is beleadnak anyait-apait. Stohl tényleg átalakul János vitézzé, Szarvas József reménytelenül szerelmes Bagója az előadás legszerethetőbb figurája, Udvaros hozza a megunhatatlan vampot, Bodrogi pedig a maga komédiás múltjából összegyúrt szánnivaló, ugyanakkor a nevetőizmainkat is igénybe vevő teszetosza figuráját. Csak az Iluskát adó Söptei figurája sápatag kissé.

Hadd említsem még meg, hogy a második szereposztásban Jancsit Mátyássy Bence, Iluskát Tompos Kátya, a Gonoszt Csoma Judit, a francia királyt Spindler Béla, a strázsamestert pedig Szabó Kimmel Tamás hozza.

A Nemzeti Színház első, Alföldi Róbert vezette évada még számos más meglepetéssel is szolgál, Alföldi maga három előadást jegyzett (Euripidész Oresztésze mellett a napokban volt a bemutatója – 3.20. – a német kortárs drámairodalom egyik legfontosabb képviselőjének, Botho Strauss A park c. Szentivánéji álom-parafrázisának a bemutatója), de rendezett az évadban Zsótér Sándor (Vassza Zseleznova és egy Brecht-darab), Valló Péter (Atália) és Dömötör András (Remenyik Zsigmond: Pokoli disznótor) is, sőt még Balázs Zoltán is jön az Amalfi hercegnővel, amelyben Bossola szerepét a tervek szerint Törőcsik Mari játssza majd. (Juhász Dósa János)