A primitív művészetek múzeuma

A francia főváros új reprezentatív múzeuma, a Musée du Quai Branly azoknak a megalázott népeknek állít emléket, akiket a nyugat-európai kultúra gyarmatosító nagyhatalmai leigáztak, kizsákmányoltak, kiszipolyoztak.

A múzeum hivatalos elnevezése magyar fordításban A Branly rakpart Múzeuma, ám Párizs-szerte csak Chirac Múzeumnak becézik, mivel Franciaország jelenlegi államfője „álmodta meg” tizenegy évvel ezelőtt. A rosszakarói szerint csak azért alapított egy kulturális intézményt, hogy az utókor szemében a szegény, harmadik világbeli népek támogatójaként tűnhessen fel, és ne az elnöki évei alatt kirobbanó társadalmi feszültségekről írjanak a történészek. Rossz nyelvek szerint a Judy Watson ausztrál bennszülött festőnőtől a múzeum számára megrendelt mennyezeti festmény a szintén Chirac által „megrendelt” csendes-óceáni nukleáris próbarobbantást ábrázolja. A Jean Nouvel francia sztárépítész által tervezett, majdnem 300 millió dolláros múzeumépületen a labilis folyóparti terep miatt komoly konstrukciós problémákat kellett megoldani. Nouvel nevét főként a párizsi Institute du Monde Arabe, valamint a barcelonai Aghbar torony tette ismertté. Az Arab Világ Intézetét 1987-ben nyitották meg, és üveghomlokzatának egyszerűsége ellenpólusa a Quai du Branly színekben, formákban, különféle anyagokban és felületekben gazdag világának. Nouvelnek a Quai du Branly tervezésekor elsődleges célja az volt, hogy a zajos belvárosi helyet teljesen elvágja a főváros zajától. A múzeum már első pillantásra megteremti a „más világ” hangulatát. A Quai du Branly négy épületét keskeny híd köti össze, a hozzá kapcsolódó kéthektáros kertben pedig Patrick Blanc 15 ezer növénynek „otthont adó”, nyolcszáz négyzetméteres „lélegző fala” érezteti a „más” világok közelségét. A zöld fal üvegparavánban folytatódik, amely leválasztja a múzeum területét a rakpart nyüzsgéséről. Mögötte húzódik a Gilles Clément tervezte táj, ahol a párizsi parkok zömére jellemző szigorú geometria helyett nádasok, füves puszta, fás szavannát idéző zugok, dombok vannak.

A múzeum Óceánia művészetét mutatja be a legteljesebben, annak köszönhetően, hogy a francia állam több magángyűjteményt is megvásárolt, s így a legjelentősebb nemzetközi központot hozta létre. A 90 ezer darabos afrikai gyűjtemény elsősorban a volt francia gyarmatok művészetére fókuszál. Az amerikai rész néhány különlegességével, mint például a több mint kétszáz éves festett bölénybőrökkel jeleskedik, az ázsiai gyűjtemény pedig textilekben és használati tárgyakban gazdag. Az összegyűjtött tárgyakat, fotókat jegyzetek és filmfelvételek egészítik ki. A múzeumban nem csupán a tárgyak és egykori tulajdonosaik története sejlik fel, hanem a „megfigyelő” és „megfigyeltek” viszonyáról is képet kapunk.

Az óceániai, ázsiai, afrikai és amerikai gyűjtemény tárlóit szemlélve egy „más” világ részesének érzi magát a látogató. A Quai du Branly múzeum elősegíti, hogy a kiállított tárgyakban a valódi műalkotást lássuk, ahogy egykor André Breton, Apollinaire és Picasso is, akik nagyban hozzájárultak a „primitív” művészet nyugati emancipációjához.