A párizsi Notre-Dame mecset

Moszkva. Nem kis felzúdulást okoz az orosz irodalmi életben Jelena Hudinova A párizsi Notre-Dame mecset című könyve. A sci-fi cselekménye 2048-ban zajlik, amikor Párizsban már a muzulmánok uralkodnak, a Eiffel-torony a világ legmagasabb mecsetje és a Notre-Dame is a konstantinápolyi Hagia Szofia sorsára jutott.

A dátummal az írónő Orwell 1984-ére utal, annak jóslatait – némileg módosítva – helyezi egy későbbi korba. A történelmi regényeiről ismert Hudinova könyvének színvonala azonban messze elmarad a nagy angol szatirikus íróétól.

A regény szembeállítja egymással a „meggyengült és lemondó” katolicizmust és a győzedelmeskedő iszlámot, amelyet ellenfele gyengesége is erősít. Hudinova a katolikus egyház mindenfajta modernizációját ellenző, a Szentszék által kiátkozott Marcel Lefebvre érseket tartja példaképének – írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

A regénybeli Párizsban, ahol a kevés ellenálló gettóban él, létrejön az illegális fegyveres ellenállás, amely a terrorizmus módszereivel él. Az ezzel kapcsolatos, főleg a liberálisok részéről elhangzó bírálatokra az írónő számos interjúban elmondta: az ellenállók a könyvben nem a keresztények, azok csak imádkoznak és elfogadják, hogy vallásukért mártíromságot kell szenvedniük. Az ellenállók a világiak, „az új maquisard-ok, az antifasiszta ellenállás örökösei, a modern, vallástalan társadalom maradványai”. De az ő harcuk is sikertelen lesz, nem győzhetnek, csak azért fognak fegyvert, hogy ne rabszolgaként haljanak meg.

A konzervatív pravoszláv írónő egyébként támadja mind a liberálisokat, akik véleménye szerint gyengítik a társadalom immunitását az iszlám fenyegetéssel szemben, mind a katolikus egyházat, amiért alkalmazkodik a mai világhoz. Főszereplőjét részben az utóbbi években kíméletlen iszlám-ellenességével kitűnő híres olasz újságírónőről, Oriana Fallaciról mintázta, de az ő hősnője nem tollal, hanem fegyverrel harcol.