A női lélek rejtelmes útjain

Erika és Zsuzsa szinte kiegészítik egymást. Pontosan tudják, melyikük milyen szöveget vállalhat föl ahhoz, hogy minden, ami a kicsi, de hangulatos színpadról elhangzik, hiteles legyenFotó: H. T. GIBBÓA háttérben szépen kidolgozott grafikák. A rajzokon nők. Mert ez lesz a mai est témája: Vannak nők... ez áll a meghívón is. Egyre többen bámulják az eget. Lesz eső, vagy elvonulnak a sötét felhők? A két lány, aki a vendégeket mosollyal fogadja, Hanusz Zsuzsa és Duducz Erika. Tájainkon alig van, aki ezzel a két névvel ne találkozott volna már. Szavalóversenyek többszörös győztesei ők. Előadásmódjukra a szuggesztivitás, finomság és érzékenység jellemző. Nők. Negyedéves bölcsészhallgatók. Zsuzsa Pozsonyban, Erika Budapesten. Pár perccel kilenc után elered az eső. Rámoljuk a videót, grafikákat, székeket. Néhányan csendesen szemlélődnek. Esik. Aztán várunk. A Művészetek Háza nagytermében próbáljuk elhelyezni az asztalkát, két széket, és a pár kelléket. Egy kedves fiatalember mindenkit asztalhoz invitál. Fordított dramaturgiával zajlik az est: előbb a megvendégelés, utána a művészet. A lányok még nem döntötték el, hol fognak fellépni. Kint még mindig esik, bent, bár kellemes a tér...

Az eső olyan gyorsan elvonul, ahogy jött. Frissesség marad utána. Visszahordozkodunk. Látszólag senkit sem zavar meg ez a kis zuhé. Minden a helyére kerül, és egy kis csúszással családias hangulatban Nagy Gáspár Mint a halál... című versével kezdődik: „Vannak férfiak, akik csak a feltűnően szép nőket veszik észre...”. Majd Dürrenmatt Pillanatkép egy bolygóról Évája és Adája következik. Megismerkedünk a Nővel, aki tizenöt éves korában kezdte az ipart, öregotthonban végezte, és legszívesebben Simon Templart néz a tévében. Napközben pedig szerelmes verseket olvas. Ada von Zinzen grófnő ki nem állhatta a férfiakat, eggyel sem hált soha. A prosti és az aggszűz. E két véglet közé sorolódnak majd be azok a nők, akik vágyták a férfit, szerették, otthagyták, visszatértek hozzá.

Erika és Zsuzsa szinte kiegészítik egymást. Mivel nem ez az első önálló estjük, már pontosan tudják, melyikük milyen szöveget vállalhat föl ahhoz, hogy minden, ami erről a kicsi, de hangulatos színpadról elhangzik, hiteles legyen. Weöres Sándor Psychéjéből négy szövegrészletet is hallhatunk az est folyamán – 2 zettli Josónak, Levél cousinomnak, Thais keservei, Emlékezés. Zsuzsának ez a könyv az egyik legféltettebb kincse, mindenhova magával viszi. Érezni ezt a szeretetet, hiszen minden Psyché-szöveg rendkívül hiteleséggel szólal meg.

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér – ki ne ismerné Shakespeare 75. szonettjének bevezető mondatát. Duducz Erika sokszínűségében itt teljesen eszköztelenül szólal meg, de tud igazi Dorottya is lenni; a Bulgakov-szövegben pedig kihívóan nőies. Molnár Ferenc Testőr című darabjából Heléna színésznő ismét csöndes és visszafogott. Örülök ennek a szövegnek. Egy „rongyosra” hallgatott Ruttkai Éva-lemezről emlékszem a mondatokra. Érdekes, szóról szóra, pedig a lemezt már vagy tíz éve nem hallgattam, mert valaki elfelejtette visszaadni. A Márai-szövegnél, Vendégjáték Bolzanóban, már eltűnik az idő, és a térből is csak annyit érzékelek, amennyit Zsuzsa kitölt a színpadon. „Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba...”

Aki a női lélek rejtelmes, sokszor kifürkészhetetlennek tűnő útjain botorkálva nem találja a lényeget, annak ez az egy óra Zsuzsával és Erikával Ariadné fonalaként igazi segítség.