A népzene és az irodalom tüzeivel

Pozsony. „Egyszeri és megismételhetetlen minden nemzetnek a kultúrája. Senki nem adhatta a világirodalomnak Dosztojevszkijt, csak az oroszok, senki nem adhatta a világ zeneirodalmának Wagnert, csak a németek, és senki nem adhatta az egyetemes emberiségnek Arany Jánost, Ady Endrét, Bartók Bélát, csak a magyarság. Csak mi. És ha mi eltűnünk a történelemből, akkor az egyetemes emberiség lesz örökre, pótolhatatlanul szegényebb egy sajátos arccal, egy sajátos dallammal. Éppen ezért nekünk, magyaroknak éppen az egyetemes emberiséggel szemben elsődleges kötelességünk az, hogy a saját kultúránkat megőrizzük, kimunkáljuk és felmutassuk” – mondta köszöntőjében dr. Semjén Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára azon az ünnepi esten, amelyet a Magyar Kultúra Napja alkalmából a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete rendezett kedden a Szlovák Rádió 5-ös stúdiójában. Semjén Zsolt beszédében hangsúlyozta: a nemzeti kultúra nem olyan, mint egy üveglap, melynek minden egyes pontján ugyanúgy megy át a fénysugár, hanem inkább a gyémánthoz hasonlítható. Mert ahogy egy-egy gyémánt a számtalan kis szögének, lapjának köszönheti sajátos tüzét, értékét, ugyanúgy a magyar történelmi kultúrközösséget is sok nemzetrész alkotja, és mindegyikük a maga sajátos gyémántfelületét, ragyogását, tüzét mutatja a világnak.

Ilyen sziporkázást, tüzet hoztak magukkal az ünnepi est vendégei is. Szvorák Katalin Liszt Ferenc- és Kodály Zoltán-díjas népdalénekes, valamint Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író, költő.

Szvorák Katalin népdalcsokra érzékletesen mutatta be kultúránk egységét, oszthatatlanságát. Előadásában a Kárpát-medence szinte valamennyi szögletéből felcsendültek népdalok: népi imádságok, tavaszvárók, szerelmes énekek, lakodalmasok, katona- és bujdosódalok. Szvorák Katalin éneke révén emlékezetes utazást tehettünk térben, időben egyaránt.

A népdalok után az irodalom kapott teret. Gyurkovics Tiborral, akinek nevét több mint félszáz megjelent kötet fémjelzi, Csanaky Eleonóra, a Szabad Újság hetilap kulturális rovatának vezetője beszélgetett. Az eredeti tervek szerint az irodalmi társalgó témája a Kossuth-díjas író három legutóbbi kötete (Alibi – a báró, Ballada a rendszerváltásról, Visszanéztem félutamból, szememből a könny kicsordul), valamint Eksztázis című verseskönyve lett volna, Gyurkovics Tibornak köszönhetően azonban sok más témát is érintett, és kellemesen csapongó beszélgetéssé kerekedett. Az említett köteteken kívül szó esett egyebek mellett szüleiről, családjáról, írói habitusáról, irodalmi kedvenceiről, barátairól, akikkel annak idején megalakították a Magyar ĺrók Egyesületét, a Magyar Televízióban látható, évek óta rendkívül népszerű Lyukasóráról, amelyet csupán egyszeri műsornak szántak, de ugyanígy szóba kerültek a határon túl élő magyarok és a kedvezményigazolvány is. És természetesen a nők, hiszen ez Gyurkovics Tibor esetében megkerülhetetlen téma. Elárulta azt is, mit tart a legfontosabbnak az életben: méltósággal, becsületesen élni és meghalni. Az élményről azok sem maradnak le, akik nem voltak jelen a rendezvényen, ugyanis a Pátria rádió az est felvételét a közeljövőben műsorára tűzi. (me)