A Nemzeti Színházban lép fel az ekecsi Kuttyomfitty Társulat

„A hagyomány nem beteg, hogy ápolni kelljen. A hagyományt nem akarják ellopni, hogy őrizni kelljen. A hagyományt élni kell – mi azt tesszük!” – áll a társulat honlapján, ahol azt is láthatja ország-világ, hogy már 2018. december 31-ére is van lekötött fellépésük. Főleg gyerekeknek készülő műsoraikban, eddig egyedülálló módon, négy előadói eszközt használnak: néptáncot, népdalokat, szöveget és bábokat. A szórakoztatás mellett ügyesen csempészik bele előadásaikba a néprajzi, népzenei és irodalmi ismereteket.

A hat éve alakult minitársulatot egy házaspár, Dobsa Fodor Mónika és Dobsa Tamás alkotja. Mindketten A Népművészet Ifjú Mesterei és Fülöp Ferenc-díjas táncosok. Mónika magyar szakon végzett a pozsonyi Comenius Egyetem bölcsészkarán, egyetemi évei alatt a Szőttesben táncolt. Tamás a Kuttyomfitty előtt néptáncpedagógusként tevékenykedett.

Kérdésünkre elmondták, hogy annak idején egyáltalán nem tudták, lesz-e igény az általuk kitalált formabontó előadásokra, de mindketten fontosnak tartották, hogy a néphagyomány hiteles formában jusson el a mai, számítógép előtt gubbasztó gyerekekhez. Az idő őket igazolta: hat év alatt tizenkét műsort állítottak össze, és a kis létszámú óvodáktól a zsúfolt iskolai tornatermeken át a kőszínházakig mindenfelé hívják őket, sőt megjárták Hollandiát, Németországot és Ausztriát is.

„Sok mindent a terepen kellett megtanulunk, például a rugalmasságot. Gyakran a helyszínen derül ki, hogy a körülmények nem éppen ideálisak. Hogy a megbeszéltnél kisebb a színpad, szerényebbek a technikai feltételek, vagy egy hatalmas teret kell úgy behangosítanunk, hogy a legtávolabb ülők is mindent értsenek. Mivel saját hangosítással dolgozunk, és engem egyébként is érdekel ez a tudományág, ma már egyedül is megoldom a legtöbb problémát, de gyermekként tudok örülni, ha egy jó hangtechnikussal hoz össze a sors a helyszínen” – mondja Tamás.

Mónika szintén maximalista, azt tartja a legfontosabbnak, hogy mindenütt nívós produkciót tudjanak nyújtani a nézőknek. „Évek óta rendszeresen, azaz lehetőség szerint hetente járunk énekórára Korpás Évához, akitől rengeteget tanultunk, onnantól kezdve, hogy hogyan lélegezzünk, ha egy-egy komolyabb táncbetét után meg akarunk szólalni. Nemrég a színészmesterség tökéletesítésére is találtunk egy jó tanárt Molnár Xénia személyében” – újságolja.

Amikor meghívást kaptak a budapesti Nemzeti Színházba, ajánlhattak néhány előadást, amelyek közül végül a színház igazgatója személyesen választotta ki a Cirkusz folklórikuszt. Ezzel a műsorral már a Művészetek Völgyében is felléptek, lelkendező dicséreteket zsebelve be szakmabeliektől. Nem csoda, hiszen egészen egyedi módon vegyítik a népi kultúrát a cirkuszművészet hagyományaival, finoman parodizálva az ismert kliséket.

„Különböző tájegységek táncai közül azokat válogattuk össze, amelyek már-már cirkuszi mutatványhoz hasonló nehézségű elemeket tartalmaznak. Vannak a zsonglőrködésre emlékeztető bonyolult botforgatások, Mónika teli üvegeket egyensúlyoz a fején, az emelések, forgások szintén elég nehezek. Talán ez a leginteraktívabb előadásunk, többször bevonjuk a nézőket a produkcióba. És állataink is vannak, például idomított kecskék, egy táncoló medve és egy kötélből készült kígyó” – mondja Tamás, az említett medve alakítója.

A Nemzeti Színház Kölyöknap című programja régóta fut (tavaly a hetényi Csavar Színház, Kiss Szilvia és Gál Tamás minitársulata képviselte ott hazánkat), az egyre nagyobb érdeklődésnek köszönhetően az előadások átkerültek a nagyszínpadra. Kuttyomfittyék előre örülnek az olajozott szakmai háttérnek és a profi színpadtechnikának, mert ilyesmiben ritkán van részük.

Bár most úgy hozta a sors, hogy jóból jóba cseppennek, a Thália Színházba. A kassai teátrum egy ideje nem erőlködik saját gyerekelőadások létrehozásával, inkább bérletben léptetik fel azokat a társulatokat, akik hivatásszerűen művelik ezt a műfajt. Az Ördöngős dudás egyike a kevés háromszereplős Kuttyomfitty-előadásoknak. Kurdi Gábor, a 2014-es Felszállott a páva döntőjéig jutó népzenész csatlakozik hozzájuk, aki a főszerepet alakítja. Ez a népi hiedelmekre épülő zenés mesejáték felnőttek számára is tartogat meglepetéseket. Én legalábbis eddig nem tudtam, miért tesznek a dudások mind a mai napig tükröt a hangszerükre...