A nagy testvér árnyékában

Los Angeles környékén meggyilkolnak egy befolyásos városi tisztviselőt. A férfit előbb megkínozzák, a házát felforgatják. Az ügy megoldására nyomozócsoportot állítanak fel. Az egyik tagja Ray Valcoro (Colin Farrell) nyomozó a helyi rendőrségtől. Aki nem mellesleg korrupt és alkoholista. A másik tag Ani Bezzerides (Rachel McAdams) a megyei zsaruktól. Ő szintén alkoholista, emellett szerencsejáték-függő és érzelmileg instabil. A csoport harmadik tagja Paul Woodrugh (Taylor Kitsch), látens homoszexuális, országúti motoros járőr. Ha nem lenne így is elég vegyes a társaság, itt van még Frank Semyon (Vince Vaughn) gengszterfőnök, aki éppen élete üzletét akarta megkötni a meggyilkolt tisztviselő segítségével. (Anti)hőseink a nyomozás során egyre mélyebbre merülnek a korrupció mocsarában.

A történet felütéséből is látszik, hogy Pizzolatto nem másolta le az első évad alapsémáját, csak néhány vezérfonalat hagyott meg. A történetet Louisiana mocsárvidékéről Los Angeles betondzsungelébe helyezte át a forgatókönyvíró producer. A hangulatot ez a változás nem befolyásolta: mindkét helyszín jó háttér a kilátástalanság, a nyomor és az emberi gonoszság hiteles ábrázolásához.

A második évadban négy fő karaktert mozgat Pizzolatto, valamint számos olyan figurát, aki hatással van a nyomozásra. Sajnos ennyi karaktert már nem bírt el Pizzolatto zsenije sem; Bezzerides és Woodrugh alakját sem sikerült annyira árnyalni, hogy igazán érdekessé váljanak. Ray Valcoro és Frank Semyon figurája azonban nagyon is bejött. Colin Farrellnek az apa-fiú viszonyt sikerült érzékletesen ábrázolnia, és az utolsó két részben kialakuló gyengéd érzelmeket Bezzerides felé. Vince Vaughn pedig a büszkeséget mutatja meg remekül: Franknek ez segített, hogy utcagyerekből gazdag gengszter legyen, és végül ez vezet el a bukásához is. Összességében: a négy főszereplő közül Rachel McAdams és Taylor Kitsch teljesítménye fényévekre elmarad az első évadot sikerre vivő Matthew McConaughey és Woody Harrelson játéka mögött. Colin Farrell felnőtt a feladathoz. A legnagyobb meglepetés azonban kétségkívül Vince Vaughn, aki ezzel a munkával épp úgy restartolhatja a karrierjét, ahogy annak idején McConaugheynak sikerült.

A sok karakter mellett némiképpen az is súlyként nehezedett a True Detective második évadára, hogy a nyakatekert gyilkossági ügy jóval nagyobb hangsúlyt kapott, mint az első évadban. És ez így egyben: a négy főszereplő, a csomó mellékszereplő és a túlbonyolított ügy bizony elég nehezen követhetővé tette a szériát. A kevesebb néha több elv itt is igaznak bizonyult.

A legnagyobb hiányérzetünk Cary Fukunaga rendező kiválása miatt lehet. Nagyrészt neki köszönhető, hogy az első évad egy teljes egészé állt össze, a stílusa tisztán látszott minden egyes epizódón. A második évadot több rendező készítette. Justin Lin jegyezte az első részt, és a többi résznél is ő volt a vezető direktor, ám nem sikerült saját stílust vinnie a sorozatba, inkább csak másolta Fukunaga munkáját.

Most úgy tűnik, ahogy divat volt az első évadot isteníteni, ugyanúgy divat a második évadot negatívan megítélni. Holott a True Detective második szezonja az összes hibájával (logikai bukfencek, néhol röhejes konyhafilozófia) együtt simán kenterbe veri a legtöbb mai sorozatot. A legnagyobb hibája az, hogy volt egy első évada, amelynek árnyékából nem volt képes kilépni. Hogy lesz-e harmadik évad, egyelőre kérdés: az HBO tévécsatorna, amely az első két szériát megrendelte és műsorra tűzte, nem zárkózik el a folytatástól... ha Nic Pizzolatto is úgy akarja.