A nagy pánikzavar

„Kormi kétségkívül a legmenőbb leszbi volt a városban” – kezdi legutóbb magyarra fordított regényét Sofi Oksanen, a finn irodalom ma talán legnépszerűbb írónője. A Baby Jane a koncentrikus körök regénye, melyek együttesen fojtogató örvénnyé válnak, s ez könyörtelenül magába szippantja és elpusztítja áldozatát. Az extrém kinézetű, magabiztos Kormi saját fóbiái rabjává válik: e végzetes lelki kalandtúra egy szerelmi háromszög kirajzolódását, egy véres gyilkosság következményeit is magába foglalja. Oksanen zárt világok sorát mutatja be, ráadásul közülük nem a szexuális kisebbségi lét a legzártabb. Sokkal inkább a kommunikációs tér bezárulása. Az érzelmeknek a közönyösség retorikájába oldódó traumája, a megjátszott és a valós depresszió anatómiája mind olyan elemek, melyek Oksanen ábrázolásmódjának kifinomultságát demonstrálják.

A regény másik fő erénye az intimitás, a szexualitás kettős ábrázolása: a két főszereplő közti szimbolikus világot a víz teremti meg, s miután a két nő kapcsolata véget ér, s Kormi partnere, a regény elbeszélője egy férfihoz költözik, a fürdés lesz a nosztalgia és az erotika terepe: hol egy kádnyi szimbolikus boldogság („A fürdővíz olyan érzés volt a bőrömnek, mint Kormi csókjai.”), hol a nőiség eszenciájával való találkozás („A forró fürdő olyan volt, mint egy nő öle vágy nélkül.”). Másrészt felbukkan az erotikus vágyak üzleti világa is: Kormi és barátnője erotikus, telefonos csomagküldő szolgálatot működtetnek fetisiszták számára. Ez a komikusnak ható világ, ez a kolosszális szerepjáték azonban olyan lélektérképet tár az olvasó elé, mely még a világ működtetőit is olykor egészen bizarr empátiával tölti el. A kiüresedett, pénztelen világ benépesítése szerepek révén olyan álidentitásokat eredményez, melyek létrehozása a két nő retorikai-érzelmi játszmáinak függvénye. Ez a szerepjáték lényegében a beteljesedés, a szerelmi egyesülés maga.

Oksanen könyvének átgondolt motívumrendszeréhez tartozik az angol, illetve finn popsláger-szövegek megidézése: ez a mozzanat kihangosítja a könyvet, és ezt a felületes, sematikus univerzumot megteszi a lét háttérzenéjévé. Oksanen profi író: annyit vállal fel, amennyit maradéktalanul teljesíteni is tud. Az örök, nagy, egzisztenciális kérdésekre adható banális válaszok helyett azokra a nyelvi és lélektani mintázatokra figyel, melyek a jellemek leglényegét alkotják: ez pedig a hol elnyomott, hol felszínre kívánkozó általános pánikzavar.

(Sofi Oksanen, Baby Jane, ford. Bába Laura, Budapest, Scolar, 2012.)

Értékelés: lllllllllm