A modern románc hajtásai

E sorok írója töredelmesen bevallja, hogy mindabból, amit a „mai romantika” címszóval jelzett könyvespolcokról piackutatás – és az idő elütése – céljából a strandszatyrába pakolt, kevés dolog bizonyult élvezetesnek, és annál is kevesebb emlékezetesnek. Hogy valami haszna mégis legyen az áldozatos munkának, nézzünk meg néhány kirajzolódó trendet egy-két jeles példával. Elsősorban annak néztünk utána, milyen álmokat kaphatnak a pénzükért a könyvesboltokban a fiatal felnőtt, azaz a 18 feletti–húszas éveik elején járó olvasók. Vagy inkább tegyük fel a kérdést a következőképpen: mi az, ami a kortárs romantikus szerzők szerint ebben a szegmensben sikerre ítéltetett? Első válaszunk talán meghökkentő: sikerre ítéltetett a melankólia, a depresszió, a gyötrődő lélek, a betegség és a halál árnyékában kibimbózó szerelem. Napjaink egyik nagy sikerkönyve John Green sokak által méltatott, Csillagainkban a hiba című tiniregénye. Ha a nagy papírzsepi-igényű olvasgatás hívei vagyunk, és egy korosztállyal feljebb lépünk, egyebek mellett J. A. Redmerski A soha határa című regényére és folytatására, Az örökké határára bukkanunk (Ulpius-ház, 2013, 2014). Húszéves hősnőnk, Camryn nagy szerelme elvesztése után nem találja a helyét a szülővárosában, ahol mindenki azt várja, lépjen tovább, legyen normális, találjon rendes munkát, éljen, ahogy kell… Egy hátizsákkal indul útnak, és találkozik Andrew-val, aki megszabadítja a gátlásaitól, miközben merészebbnél merészebb vállalkozásokba rángatja bele. A két fiatal között szövetség, barátság, majd szerelem születik, ám a felhőtlen boldogság nem tart örökké. Élj a mának; élj teljes életet, a saját vágyaid szerint, ne úgy, ahogy mások elvárják tőled – ezek azok az örökbecsű gondolatok, melyeket Radmerski hősei közvetítenek. Ne vitassuk el a tényt, hogy a górcső alá vett szerzői réteg tagjaiból nem hiányzik a társadalmi kérdések iránti érzékenység. Számos kortárs romantikus regény reflektál például a nők elleni erőszakra, és igyekszik tágítani olvasóinak horizontját azzal, hogy hangsúlyozza: az érzelmi zsarolás, a megfélemlítés, a bántalmazás nem fogadható el egy kapcsolatban. Egy sorozat kezdő darabja Gail McHugh Ütközés című regénye (Ulpius-ház, 2013), melynek folytatása egyelőre várat magára. A főszereplő, Emily Cooper boldog menyasszony. Párja mellette állt anyja halálakor, segítette a tanulmányaiban, majd az új, felnőtt élet kezdeteiben. Emily jó ideig nem veszi észre, hogy szimplán trófea. Amikor azonban feltűnik egy harmadik fél, egy elbűvölő pasi, aki felkavarja az állóvizet, durva játszma kezdődik: az egykor tökéletesnek hitt vőlegény minden eszközt bevet a „birtoka” védelmében, a lány önbecsülésének lerombolásától kezdve a megalázáson át a fizikai erőszakig. Klasszis sportoló, körülrajongott rockzenész – melyik lány nem álmodott arról soha, hogy sztárja lesz a párja? Ebbe a vonulatba illeszkedik Heidi McLaughlin Forever my girl – Örökké a csajom című regénye (Ulpius-ház, 2013), amelyet már csak azért is példaként hozunk fel, mert a szerző nem aprózta el: hőse, Liam diákévei alatt sokszoros csúcstartó baseball-legenda volt, majd a nyomasztó elvárásokat maga mögött hagyva újra megcsinálta önmagát, immár rocksztárként. Mikor tíz év után hazalátogat egy barát temetésére, rájön, hogy nemcsak a fojtogató szülői ház és egy nagy szerelem maradt mögötte annak idején, hanem egy kissrác is, aki apa nélkül nőtt fel. A kérdés az, létezik-e második esély. Ha pedig még ennél is komolyabbak akarunk lenni (bár nem kötelező): összehangolható-e két nagyon eltérő életstílus pusztán az által, hogy két ember szereti egymást? Családot alapítani, családban élni még konvencionálisan gondolkodva sem egyszerű. Hát még ha formabontó megoldásról van szó. Az utóbbi években a piacon olyan művek is szép számban megjelentek, amelyek átfogalmazzák a társadalom alapvető egységének a fogalmát. „Puha” példánk legyen Katie Ashley Az ajánlat című könyve (Ulpius-ház, 2013) és folytatása, A javaslat (2014). A harmadik X felé közeledve Emma rádöbben, hogy ketyeg a biológiai órája, a nagy ő pedig sehol. Legalább gyereket szeretne, és ezért elfogad egy rendhagyó ajánlatot. Nőcsábász kollégája vállalja a spermadonor szerepét, ha a baba természetesen fogan meg. Aztán a céltudatosan felvázolt és kivitelezett projektben mégis felütik fejüket az érzelmek. Konzervatívabb olvasóink ne haladjanak tovább: van „kemény” példánk is: mondjuk Lainey Reese Asztal három főre című regénye (Ulpius-ház, 2013). Az éppen New Yorkba költöző fiatal banki menedzsert, Riley Ramirezt kíváncsisága egy hírhedt éjszakai klubba viszi, ahol előbb a hely tulajdonosa csábítja el, majd megosztja a legjobb barátjával. Az édes hármas olyan jól sikerül, hogy hőseink – ketten szmokingban, a menyasszony Vera Wang esküvői ruhában – a mindent elfogadó szülők jelenlétében még a boldogító (bár nem hivatalos) igent is kimondják, és mosolyogva tervezik a közös jövőt. Nos: mindenkinek a maga álmai… Almási Sára