A mediterrán táj bűvöletében

A kiállítás társszervezője a pozsonyi Olasz Kulturális Intézet, hiszen Ernest Zmeták, aki az eltelt évtizedek alatt számtalanszor merített ihletet az itáliai tájból, és rendkívül nagy csodálója és tisztelője az európai művészet legjelentősebb fellegvárának, „egy kicsit olasz festő is, nem csak szlovák”.

„Újra és újra ugyanazt az Olaszországot látogatom, és minden alkalommal másnak látom. Már a tanulmányaim alatt csodáltam a művészetét, amely minden időben szorosan kapcsolódott az élethez. A modern olasz művészetben a múlt folytatását láttam, a nemzeti öntudatot, a tárgyilagos józanságot…” – vallja az idős képzőművész.

Ernest Zmeták 1938-tól Aba-Novák Vilmos tanítványa volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, s mesterének köszönhetően került már pályája kezdetén Itália bűvöletébe. (Aba Novák Vilmosra ma is nagy tisztelettel emlékezik. Óriási kitüntetésnek tartotta például, hogy amikor az akadémia diákjaként több társával együtt részt vett egy alkotótáborban, amelyet Aba-Novák vezetett, a diákok munkái közül a professzor egyedül az ő festményére figyelt fel és fűzött hozzá megjegyzést.) Aba-Novák rajongása irányította a szlovák festőművész figyelmét Olaszországra, s – jelképesen is – az ő nyomdokaiban haladva vágott neki első olaszországi útjának 1947-ben, hogy végre élőben is láthassa az általa csodált reneszánsz művészek alkotásait. A legnagyobb hatással azonban mégsem a reneszánsz, hanem a quattrocento művészei voltak rá.

Igazi ihletője, festményeinek, grafikáinak állandóan visszatérő témája végül a dél-olaszországi táj, egészen pontosan Szicília és Capri lett. „Megfogott az olasz táj, amely gazdag »szerkezetével« megfelel a képzőművészeti koncepciómnak” – fogalmazta meg az életét és művészi pályáját végigkísérő vonzalom okát Ernest Zmeták. Nemcsak a kiapadhatatlan témaforrást köszönheti azonban Olaszországnak, hanem műgyűjtői szenvedélyét is. Közismerten gazdag gyűjteményének első darabjait ugyanis ottani régiségkereskedőknél vásárolta, s a későbbiekben is sok értékes darabot hozott magával Olaszországból. (Gyűjteményének egy részét Zmeták az államnak ajándékozta: az ebből összeállított, a 16-20. század képzőművészetét bemutató állandó kiállítás az érsekújvári Művészeti Galériában látható.)

Ernest Zmeták és Olaszország kapcsolata korántsem egyoldalú. 1958-ban a XXIX biennálén a Vatikán díját kapta a Menekülés Egyiptomból című fametszetéért. A díjat azonban csak évekkel később vehette át, mert az akkori időkben a szocialista Csehszlovákia és a Vatikán kapcsolata nem volt éppen problémamentes. A művész arról sem tudott egyébként, hogy alkotása szerepel a biennálén, mivel Karol Vaculík, a Szlovák Nemzeti Galéria első igazgatója a tudta nélkül nevezte be.

„A kiállított alkotások poézissel átszőtt kis történetek. Zmeták egy mesebeli Itáliát mutat be nekünk, s egyúttal nemcsak arról győz meg bennünket, hogy különleges módon tudja láttatni ezt a tájat, hanem arról is, hogy ismeri és megérti azok lelkét, akik itt élnek” – jellemezte a művész munkáit Luca del Balzo di Presenzano, Olaszország pozsonyi nagykövete.

A közel nyolcvan tempera- és olajfestményt, rajzot, grafikát – tájképek, csendéletek, figurális alkotások – felvonultató retrospektív kiállítás kurátora, Ján Abelovský szavai szerint Ernest Zmeták nem kis részben pályája „itáliai vonulatának” köszönhetően foglal el különleges helyet a szlovák képzőművészetben.