A mások énekének is örülnek

Mindenesetre a szerény keretek között is megadják a módját a születésnapnak, hiszen a csallóközkürti művelődési ház előtti téren délután háromkor kezdődő ünnepi programban 11 csoport, illetve szólista lép fel.

A Csallóközkürti Népdalkör ma 14 tagú, de volt olyan időszak is a fennállásuk alatt, amikor csaknem 30 énekes kedvű asszony, lány alkotta. „Az alapító tagok közül négyen énekelünk még a csoportban – árulta el Szabó Jolán. – A népdalkörben ma már az unokák is együtt énekelnek a nagymamákkal, és ez nagyon jó dolog. Ezért már megérte harminc évet énekelni. Nem volt hiábavaló a munkánk, ha lesz utánpótlás, mert a népdalokat tovább kell éltetni.”

Arról, hogy pontosan hány népdal szerepel a három évtizedes múltra visszatekintő csoport repertoárján, Szabó Jolán szerint nehéz pontos választ adni. Egy biztos: nagyon sok. 1997-ben kazettájuk is megjelent, és ismét van egy újabb albumra elegendő anyaguk.

A Csallóközkürti Népdalkör nem csupán a különböző fesztiválok, versenyek gyakori szereplője, a népszokások – mint például a karácsonyi mendikálás, a betlehemezés, a passió – felújításában, éltetésében is fontos szerepet vállalnak a faluban, mondja Szabó Jolán. Akiről azt mindenképpen tudni kell, hogy egy igazi optimista és munkamániás „energiabomba”: a Csallóközi Népdalkörön kívül tizenkét éve vezeti a nyékvárkonyi, kilenc éve a padányi népdalkört, negyedik éve pedig a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ mellett működő Tiszta Forrást.

„Édesapám asztalos volt, s emlékszem, a műhelyében mindig fütyörészett, énekelt. Én meg felültem a gyalupadra, lóbáltam a lábamat, s vele énekelgettem. Már ekkor, óvodáskoromban kezdődött az ének iránti szerelem” – árulta el. ĺgy nem csoda, hogy amikor évekkel később egy falvak között rendezett vetélkedőbe Csallóközkürt is benevezett, s az akkor már népművelési intézetben dolgozó Szabó Jolán segítségét kérték. „Innen jött az indíttatás – emlékezik –, a vetélkedőben ugyanis nagyon jól szerepelt a vegyes éneklő csoportunk, amelyet létrehoztunk. Tudni kell persze, hogy a csallóközkürtiek nagyon szeretnek énekelni.”

Szabó Jolán három embernek is elegendő munkát vállal magára. Lehet ezt egyáltalán segítség nélkül győzni? „„Elsősorban a családomnak köszönhetem, hogy végezni tudtam ezt a munkát – mondja.– És annak is mindig nagyon örültem, ha szakemberektől kaptam segítséget. Ág Tibor gyűjtéseiből például nagyon sokat énekeltünk.”

Az eltelt harminc esztendő legemlékezetesebb pillanatai közé sorolja a népdalkör első szereplését a Tavaszi szél… országos döntőjében. „Csupán pár hónapja működő csoportként mentünk oda, és mindjárt megkaptuk a második díjat. Számomra ez meghatározó élmény volt. Vass Lajos a zsűri tagjaként értékelt bennünket, és kedves szavai elindítottak bennem valamit. Az ő szavaiból még évek elteltével is táplálkozni tud az ember.” Ugyancsak fontos momentumnak tartja a népdalkör életében az 1993-as Ki Mit Tud?-os és az 1994-es folkfesztiválos televíziós szereplést. Ez utóbbin 800 csoport közül jutottak be a gálán szereplő 30 közé. De ugyanilyen kellemes élmények fűzik a Csallóközkürti Népdalkört a kecskeméti betlehemes találkozóhoz vagy az egri Palóc Fesztiválhoz. Szeretnek utazni, versenyezni, szívesen járnak szlovák versenyekre is, ahol ugyancsak tapssal fogadják a produkciójukat. A rengeteg utazásnak, fellépésnek jó néhány népdalkörrel kerültek baráti kapcsolatba.

„A kartali asszonykórussal például a Folkfesztiválon ismerkedtünk meg. Olyan önfeledten tapsoltuk meg a műsorukat, mintha mi nem is versenyeztünk volna, hanem egy tét nélküli fesztiválon vettünk volna részt. Azt hiszem, ez a legszebb dolog ebben. Nem mindig az a fontos, hogy egy versenyen elsők legyünk, hanem hogy mások énekének, előadásának is úgy tudjunk örülni, mint a saját sikereinknek.”