A másik oldalon

Érsekújvár. Január 23-ig látható a Zmeták Ernő Művészeti Galériában a Másik oldalon című kiállítás, amelyet az érsekújvári szüle- tésű Kukán Géza (1890–1936) festményeiből rendez-tek. A tárlat kurátora Helena Markusková művészettörténész.

A Kukán Géza munkásságát bemutató eddigi legnagyobb tárlatot sikerült most megrendezni az érsekújvári galériában. Sem Szlovákiában, sem Magyarországon nem volt a második világháborút követően – és az utóbbi évtizedekben sem – olyan jelentősebb kiállítás, amely vállalta volna a teljes Kukán-életmű prezentálását. Kukán Géza egyes festményeit korábban is láthatták a városban; a Művészeti Galériában közös tárlatokon szerepeltek Thain János (1982) és Jánoska Tivadar (1995) alkotásaival, viszont most első alkalommal rendeztek műveiből olyan kiállítást, amely monografikus igénnyel tekinti át a teljes életművet. E mostani tárlat ezért a felfedezés lehetőségét is magában rejti.

Helena Markusková tájékoztatása szerint a Kukán-kiállítás a Zmeták Művészeti Galériának a 20. századi magyar művészet jelentős képviselőit bemutató programjához kapcsolódik. Megvalósításával szeretnék ráirányítani a nyilvánosság figyelmét a régióból származó, eddig kevésbé méltatott festő munkásságára.

Kukán Géza 1908 és 1910 között a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, 1910-től 1912-ig a Müncheni Akadémián, 1912 és 1914 között pedig a párizsi Julian Akadémián tanult, de Benczúr Gyula Mesteriskolájában is folytatott képzőművészeti tanulmányokat. Röviddel a főiskola megkezdése előtt járt a nagybányai művésztelepen (1908), ahol a természetelvű festészet alapjaival ismerkedett meg.

Kukán Géza az akadémikus, alapos szakmai felkészültséget igénylő, témaközpontú realista festészet képviselője. Korán rátalált saját témáira: expresszív, drámai hatású bányászképeivel vált ismertté, virtuóz tehetsége azonban portréin érvényesült leginkább (korai portréin a szülőket, édesapját, Kukán Imrét örökítette meg). A tájképfestészet sem állt tőle távol. Több díjat is kapott, az 1929-es barcelonai Világkiállításon aranyérmet nyert.

„Kukán Géza a művészetben zajló rohamos változások korában élt. A korszakot az újítás és a hagyomány harca jellemezte. Az, aki a művészeti színtérre lépett, automatikusan állást foglalt. A modernizmus századában Kukán a hagyományos festészetet és a Műcsarnok körül tömörülő konzervatív művészeket képviselte. Nézeteit hasonló vehemenciával védelmezte, mint progresszív ellenfelei. A konzervatív hivatalos körök keresett festője és a Műcsarnok egyik leggyakrabban díjazott művésze volt. Mivel a másik oldalon állt (innen a kiállítás címe) – kikerült a progresszív kritika látóköréből. A helyzet azonban korántsem volt ilyen egyértelmű: a modernizmus és a hagyományos művészet reprezentánsai között egy mindkét irányzatból táplálkozó széles áramlat létezett. S persze kölcsönhatások szövevényes rendszere. A modern művészet az akadémiai hagyomány elleni lázadásból nőtt ki – miközben folytonosan merített belőle –, a hagyományt védelmező akadémikus festészet képviselői közül pedig sokan kisajátították a modernizmus újításait. Egymás mellett élve formálták a kor művészetét, kulturális és szellemi klímáját” – írja Helena Markusková a kiállításhoz készült katalógusban található tanulmányában.

Az érsekújvári kiállítás átfogó képet nyújt a festő pályafutásáról: a korai stíluskereső korszaktól kezdve (1908–1912), a jellegzetes bányásztémákon és zsánerjeleneteken át (1914–1923) egészen érett és késői korszakáig (1925–1936).