A „Malom“ körüli világ

Az elmúlt egy-két évtizedben kifejlődött Kárpát-medencei fesztiválok sok egyéb mellett azzal a tanulsággal is jártak, hogy a „hely géniuszát“ nem lehet figyelmen kívül hagyni. A jó program és szervezés mellé bizony kell a karakteres helyszín is. A vajdasági Oromon idén immáron nyolcadszor megvalósuló Malomfesztivál már fogantatásától kezdve mintapéldája volt a „genius loci“ követelményének. Az 1400 fős település szélén, a nyitott bácskai tér kezdetén álló 19. századi malomépület környéke és a Wemsical Serbia Ifjúsági és Kulturális Egyesület által évről évre rendületlenül megszervezett esemény egymásra találása több mint szerencsésnek bizonyult.

Központban a művészet

A zenei spektrummal hat színpadon, összesen csaknem 90 különálló koncerten találkozhattunk. A kínálat mindenképpen jól illeszkedik bele a fizikai miliőbe, műfajok között – a teljesség igénye nélkül – a rock, a metal, a népzene mellett megtalálhattuk a jazzt vagy a különféle DJ-ket is. Külön metszetnek számított, hogy a szokatlan megoldásokkal kísérletező előadók mellett szépen megfértek a könnyen befogadható bulizenét játszó fellépők is. Így például a pénteki napon az elmúlt évek egyik legsajátosabb magyar rockzenekara, a Woodstock Barbie mellett fellépett a legkülönfélébb műfajokat ötletesen és hallgatóbarátian ötvöző francia La Caravane Passe, akiket a szerb alternatív rock egyik legnevesebb kortárs képviselője, a Repetitor követett. Sajnos nem mindegyik koncert jött össze, így például Дeva fellépése betegség miatt meghiúsult, ám a program sűrűsége gondoskodott arról, hogy ilyen malőrök mellett se unatkozzon a közönség.

A zene mellől nem hiányoztak a legkülönfélébb rekreációs, valamint gyerek- és művészeti programok sem. Említsük meg a mindvégig nagy népszerűségnek örvendő fazekasműhelyet, vagy a komáromi születésű műfordító, Peťovská Flóra és a főleg szlovák és cseh szerzők köteteit publikáló, Csirimojó nevű kiadójának bemutatkozását.

Közvetítés

Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy a vajdasági helyszínhez méltóan a „Malom” a magyar és a szerb zenei színtér képviselőinek találkozóhelye is egyben. Magyarán, aki kíváncsi arra, hogy az elektronikus műfajoktól kezdve a punkig mi zajlik Szerbiában vagy Magyarországon, az ezen a fesztiválon jó eséllyel kaphat egy megfelelő keresztmetszetet a dolgok állásáról. Mondani sem kell, hogy ez mennyire hasznos a regionális zenei hatások és kapcsolatok erősítése miatt. Habár a közönség túlnyomó része magyar anyanyelvű volt, bőven lehetett hallani szerb, illetve más beszédet is a napok során – vagyis már bőven nemzetközi fesztivállal van dolgunk.

Feltételek, keretek

A fő, háromnapos programot több alkotótábor is megelőzte, amelyekkel egyben a helyszínt is előkészítették. El kell mondani azt is, hogy a szervezők igyekeztek annyira környezetbarátra varázsolni az eseményt, amennyire csak lehetett, például a szemétmennyiség több úton történő minimalizálásával, vagy az egyszer használatos poharak likvidálásával.

Szlovákiából nézve nem lehet különösebb panasz sem a belépőjegyekre (egy felnőtt napijegy pl. mintegy 15 eurót kóstált), sem az étel- és italkínálatra. Utóbbinál egy-egy színvonalas szerbiai borászat vagy sörfőzde termékeivel is megismerkedhetünk, míg az előbbi spektruma is megfelelőnek mondható. A lakhatási/sátorozási tisztálkodási lehetőségek teljesen arányban álltak a fesztivál méretével. Ha ezen a téren valami kellemetlennek bizonyult, az független volt a szervezők igyekezetétől, hiszen az idei aszály Bácskát is keményen sújtja: egy-egy intenzívebb nagyszínpados buli után sárá porfelhőből másztak elő az emberek. Ezek a kellemetlenségek úgy tűnik, a forrósodó nyarakkal együtt hozzánőnek a fesztiválozás műfajához. Az idei Szigetről szóló beszámolókból is tudatosíthattuk, a problémával ezentúl szinte minden fesztiválon szembesülnünk kell.