A magyar nyelv labirintusai Szlovákiában

Misad Katalin kötete 16 tanulmányt tartalmaz, a feldolgozott témák sora pedig igen változatos, már-már zavarbaejtően gazdag: a nyelvi jogoktól és a vizuális nyelvhasználattól kezdődően a magyar nemzetiségű nők szlovákiai névhasználatán át egészen a tankönyvek és a nyelvoktatás elemzéséig terjed. Emellett képet alkothatunk arról is, hogy Európa más tájain – konkrétan Finnországban és Dél-Tirolban – Szlovákiához képest milyen a kisebbségi nyelvek helyzete. Vagy: Dunaszerdahely példáján keresztül helyi és mikroszinten azt is megtudhatjuk, hogy a különféle nyilvános feliratokon mekkora hátrányban van a magyar nyelv az állami intézményekben.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy szigorú értelemben vett tudományos szövegeket tartalmaz a kötet. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a laikus érdeklődő csak jelentős nehézségek árán lenne képes értelmezni a leírtakat (noha figyelmes, türelmes és érdeklődő olvasásra természetesen szükség van). Inkább arról van szó, hogy a dolgok állásáról szigorúan a tények beszélnek. Misad Katalin tökéletesen tisztában van a szlovákiai magyar nyelvhasználatot övező körülményekkel és problémákkal. Képes szenvtelenül, meggyőző tárgyilagossággal boncolgatni mind a jellegzetességeket, mind a gondokat, s ezzel sokkal többet tesz a kisebbséginyelv-használatért, mint mondjuk száz egyoldalúan háborgó cikk.
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyire „teljes” a kötet, mennyire fedi le a szlovákiai magyar nyelvhasználat időben és térben messzire nyúló, sokszor parttalannak tűnő tematikáját. Nyilvánvaló, hogy megközelítőleg kétszázötven oldalon nem lehet teljességre törekedni, ugyanakkor ilyen keretek között – ha jó tanulmányokról beszélünk – a nagyon hasznos keresztmetszet követelménye minden további nélkül teljesíthető. A kötet további fontos vonása, hogy több téma történeti hátteréről is összefoglalót kapunk. A kisebbségi nyelvek jogi szabályozásáról szóló első tanulmányban például lényegretörően ott szerepel minden vonatkozó, 1990 után hatályba lépett szlovákiai jogszabály áttekintése, ami által szinte lexikonként is használató a kiadvány. Más tanulmányokban pedig egyenesen a történeti sommázat a fő cél; ezt példázza a negyedik szöveg, amely a (cseh)szlovákiai kisebbségek személynévhasználatának szabályozását öleli fel 1918-tól egészen a jelenig. Misad Katalin megközelítése egyben azt is szemlélteti, hogy a szlovákiai magyar társadalom milyen módokon és körülmények között alakult ki s éli mindennapjait. Másképp és egyszerűbben fogalmazva: egy résztémán keresztül betekintést nyújt valami sokkal nagyobb egészbe.

Ha valaki netán szakirodalmat keres a kisebbséginyelv-használat témaköréhez, az is bátran felütheti a szöveggyűjteményt, hiszen minden tanulmány végén gondosan válogatott és gazdag bibliográfia – és nem mellékesen: szlovák nyelvű összefoglaló – is található. A pontosabb keresést név- és tárgymutató is segíti.

Misad Katalin: Nyelvhasználat kétnyelvű közegben. Fórum Kisebbségkutató Intézet – Gramma Nyelvi Iroda, 2019, 240 oldal