A (magára maradt) porcelánbaba éve

Gárdos Péter A porcelánbaba című filmjéből a katonák vezetője: Bertók LajossNem kivétel ez alól a rövidebb lélegzetű alkotásaival (Kazinczy utca, Córesz, Tarka képzelet – Renoir álmai) több külföldi fesztiválon, köztük Trencsénteplicben is számos díjat nyert Groó Diána első egész estét betöltő munkája, a Csoda Krakkóban sem. A magyar–lengyel koprodukcióban készült játékfilm, amelyben a bonyodalmakat az Ezüst korona című könyv okozza. Ez a könyv ugyanis a zsidó legenda szerint képes feltámasztani a holtakat. Eszter, a pesti diáklány viszi magával Krakkóba, ahol egy rabbi sírkövét restaurálja. De nem sokkal a megérkezése után Pjotr, a Budapestről elszármazott lengyel fiú egyszerűen ellopja tőle, és nem is szándékozik visszaadni neki, hiszen ezzel tudja megidézni halott nagymamáját, akihez a magyarországi évei kötik. Bár az alapmotívum nem kóser, hiszen Malamudnál akadt rá a rendező, a történet ettől még remekül pereghetne. Groó Diána azonban nem sietteti a mesét. Ráérősen hömpölyögteti a csodákkal gazdagon feldíszített filmet, így a végére már sem a szépen fényképezett krakkói utcák, sem az őszi avarban pompázó zsidótemető, de még csak a két – egymás iránt természetesen szerelemre lobbanó – fiatal érzelmi élete sem köti le igazán a nézőt. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy bár a mindig remek Jerzy Trelával az élen több jeles lengyel színész játszik a filmben, a gdanski fesztiválon mégsem tudott átütő sikert aratni a Csoda Krakkóban. Lengyel részről ez idáig nem is talált forgalmazóra a film, így az alkotók már csak abban reménykedhetnek: a jeruzsálemi fesztiválon olyannyira más fénybe kerül az alkotás, hogy Izrael földjén nem marad visszhang nélkül. „Mindenesetre azzal is számolunk – jegyezte meg a sajtótájékoztató után Groó Diána –, hogy csak az idősebb korosztály rokonszenvét tudjuk megnyerni, hiszen az izraeli fiatalok egészen másképp gondolkodnak ez ügyben, mint a közép-kelet-európaiak. Ezt saját tapasztalatomból mondom.”

Nem igazán érinti meg a nézőt dr. Horváth Putyi rendezése, a Hajnóczy Péternek, a tragikusan elhunyt, nagy tehetségű írónak emléket állító, A halál kilovagolt Perzsiából sem. Ez a kilencvenperces „alkohol óda” már az első negyedóra után elmond és megmutat mindent, amit az adott témában felszolgálhat. Onnantól fogva már csak egyetlen igazán lebilincselő epizódja van a filmnek, mégpedig az, amelyben anya és lánya (Takács Kati és Verebes Linda) beszélget egy kórházi szobában. A többit gyorsan törli az agy. Nem akar emlékezni rá.

Az idei szemle mezőnyéből egyetlenegy film emelkedik ki igazán; Gárdos Péter újszerűen megfogalmazott és Máthé Tibor által remekül fényképezett alkotása, A porcelánbaba. Az Uramisten, a Szamárköhögés és A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire komoly tehetségű rendezője ezúttal Lázár Ervin novelláiból válogatott, amelyeket Borges mágikus realizmusával átitatott írásához hasonlít. Élet és halál szoros mezsgyéjén sétál a filmmel, ott, ahol a gyűlölet, az irigység, a hiúság, a szégyen és a hazugság is súlyosan jelen van. Egy isten háta mögötti tanyán, hatalmas gabonaföldek ölelésében a második világháború felé járunk, amikor a magyar hadsereg arra vetődő lovas katonáit olyannyira elkápráztatja egy kamasz fiú fizikai rátermettsége, hogy a katonák vezető tisztje sértettségében és dühében pisztollyal oltja ki a fiú életét.

Ám a varázsos asszonykezek mégis visszahozzák őt a halálból, hogy ő is végignézze a szomszéd (német származású magyarok által lakott) tanya szeretni való, idős házaspárjának a fájdalmas megalázását. Két figura kivételével (a katonák vezetője: Bertók Lajos, az ifjú párttitkár: Csányi Sándor) mindenki amatőr szereplő a filmben. De olyan arcok, olyan emberek, akik sugárzó jóságukkal, naivságukkal végig lekötik a nézőt, hiszen a legapróbb rezzenésük is hiteles. Szívszorongató, humánus alkotás A porcelánbaba; olyan film amely emberségével, komoly értékeivel fényt és lelket adott az idei filmszemlének.