A kócos Tandoriverzum

Mit lehet kezdeni ezzel az egésszel? Van ennek itt értelme? Játsszunk, mondjuk madarakkal, lovakkal? Szavakkal? Legyen! Tandori Dezső 75. születésnapja előtt tisztelegve egy igen figyelemreméltó kötetet adott ki a budapesti Scolar Kiadó. Mondható összegzésnek, felfogható nyitásnak, az eddigiek, a minden újra értelmezésének, az eddigiek múltként való felfogásának, a végtelen négyzetgyökének, a minden hatványának. Oda és vissza is.

Tandori nagy kalandor. Olyan vizekre viszi olvasóját, amelyeket ő maga már sem megismerni, sem megismertetni nem akar. De merészen belecsap a szavakba, és omlik, zúdul kifelé belőle a himnuszokba gerjedő szeretet. Madárkái, verebei, kedves emberei, szeretett helyei, írói, együttgondolkodói felé. Az ember felé. Az külön huncutság Tandoritól, hogy lightosnak, könnyednek minősíti saját poétikáját. Játszva azzal a kimondatlan filozófiai kérdéssel, ugyan menyit ér ez az egész élet, s benne az életmű, az kinek fontos. Ki érti meg Tandorit? Ki az a Tandori? Kérdezi Tandori. Végtelenül egyszerűvé tenni a mindent, s ezt megpróbálni elmondani érthető nyelven. Mintha Isten lennénk, s teremtenénk. Játékosan. Vissza-visszanyúlva negyven egynéhány évvel a múltba, amikor Hamlethoz bevezető sorokat írt, s most kivezető sorokat ír, utóhangokat, zöngéket. Ebben a kötetben egy jól értelmezhető, a kócos Tandoriverzum teljességét megmutató verstömegben lehet utazni. Hagyományos és prózavers, formabontó, már-már dadaizmusba hulló szövegek, rímek és ötletek, saját készítésű grafikák, az elmúlt 75 év pillanatképei, portréi, madárfotók, lóarcok, néhány fohász mesterekhez, mestereknek, Ady és Weöres megidézése, érzelemlenyomatok a világirodalom legjobb szerzőinek hatására, de végül is semmi más ez az egész, mint a minden újra, véglegesen való értelmezése. Egy elérintés, ami magában hordozza az elfelé menést, a tévedést, meg ennek a kissé túlmisztifikált életnek, meg a költészetnek a profanizálását. Mert: „Ha nincs mit tenni, / nincs mit tenni. / De ha van, / úgy sincs.” Avagy: „Aki elveszti egészét, / megleli részeit. / Őrzöd pár töredékét, / idegen egészeit.” Nincs tehát mit tenni, mint kézbe venni az Elérintést, aztán belegondolni abba, hogy ez se megfejtés. De pont ez a jó benne. Ez a sehova nem passzoló csillagváros. Egy 75 éves poéta lightosan, 80 saját könyv és megszámlálhatatlan fordítás után.

Tandori Dezső: Tandori light / Elérintés. Scolar Kiadó, Budapest, 2013.

Értékelés: llllllllll