A kis színpad is színpad

Európa Színpad néven jelentkezik a Sziget egyik izgalmas helyszíne. A terep főleg azoké az európai zenekaroké, amelyek saját hazájukban már ismertek, de a nemzetközi áttörés még várat magára. A helyszín idei aktualitása, hogy a berlini fal leomlásának 25. évfordulója alkalmából a figyelem középpontjába a berlini zenei szcéna kerül. Az európai országok Quimbyjei és Tankcsapdái váltják tehát egymást a színpadon, és mivel két-három kattintással bármelyik fellépőtől hallgathatunk zenét a neten, csak rajtunk múlik, mennyire leszünk képben. Szerintem kár lenne kihagyni az osztrák Psycho Village, az olasz Diadoto, a litván Carnival Youth, a lengyel Fismol vagy a belga Gloria Boateng koncertjét. A szlovák szcénát a pozsonyi Longital duó képviseli, amely szerintem az utóbbi tizenöt év legnagyobb hazai durranása. Sajnos kifejezetten reménytelen időpontban, csütörtök délben lépnek színpadra, ám aki ébredés után, a zuhanyzónál való sorbanállás előtt vagy helyett őket választja, egész biztos nem bánja meg. A magánéletben is párt alkotó Shina és Dano dalaiban találkozik az akusztika és az elektronika, a jazz, a gitárzene, a trip-hop és az ambient. Dano Amerikában tanult dzsesszgitározni, aztán saját zenét kezdett csinálni Shinával, a basszusgitáros énekesnővel, aki a dalszövegekért felelős. Az eredmény olyan, mintha a Portishead, Laurie Anderson és a Radiohead zenéjét gyúrta volna össze egy játékos producer. Először egyfajta dekonstrukción esik át egy-egy téma, elemeire szedik szét, majd újra összerakják, mint a legót. A lényeg a folyamat, a textúra, a lebegős, már-már hipnotikus hangzás. A két gitár egymásnak feszül, néha csellóvonóval és különböző torzítókkal bolondítják meg őket, az elektronikus alap pedig laptopról szól. Az eredmény a dzsesszrajongóknak ugyanúgy tetszik, mint a modern tánczenéken nevelkedett nemzedéknek, sőt a konzervatívabb ízlésűek is megtalálják a számításukat, hiszen ezek tulajdonképpen felturbózott egyszálgitáros dalok. Az idősebbek talán még emlékeznek azokra a Szigetekre, amelyeken az ír zene saját színpadot kapott, csakúgy, mint a jó öreg blues. Mára a két helyszínt összevonták. Hiába, rétegzenékről van szó, a szervezők nyilván úgy gondolták, sok jó zene kis helyen is elfér. A táncba hívó ír ritmusok egyik legújabb és legizgalmasabb magyarországi képviselője a Paddy and the Rats. Holnap éjjel, a nagyszínpados Deadmau5-buli után csapnak a húrok közé. Úgyhogy aki ki szeretne tovább ugrálni, de ki akarja mosni a füléből az elektronikus zenét, ne mulassza el őket. Paddyék remek érzékkel keverik az ír zenét a punkkal, mint anno a Pogues. De aki a Dropkick Murphyst vagy a Sziget nagyszínpadát is megjárt Flogging Mollyt szereti, annak is tetszeni fognak. Ugyancsak a blues-ír színpadon lép fel a másik hazai előadó, Peter Lipa. (Több szlovákiai fellépőt nem találtunk a Sziget kínálatában, pedig alaposan átböngésztük a listát.) Hazánk első számú jazzmanje ezúttal nyilván a blues felől közelít, legalábbis ez lenne a logikus, mivel repertoárjában számos blues-alapú dal szerepel. A szerdai Skrillex-koncertről lehet átfáradni rá, aki pedig esetleg nem szereti az agyonsztárolt amerikai electro-csodagyereket, az a Lipáék előtt fellépő Török Ádám és a Mini koncertjére menekülhet. A Petőfi Rádió színpadán a magyar alter-élvonal szerepel, vagyis az a húsz-huszonöt zenekar és előadó, akik valamennyi magyoroszági fesztiválon ott vannak (30Y, Belmondo, Magashegyi Underground, Vad Fruttik, Brains, Kiscsillag, Budapest Bár, Hősök stb), plusz néhány feltörekvő formáció. Közülük személyes kedvenceim a Middlemist Red, a Bohémian Betyárs, az Elefánt és a Hangmás. Őket a hazai magyar rendezvényszervezők, intézményigazgatók figyelmébe is ajánlom sok szeretettel, a már említett Paddyékkel együtt. Hátha...