A jövő olvasói, témái és dilemmái

A rendezvény 28 éves története során először fordul elő, hogy egy gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozó szerző – Boldizsár Ildikó – nyissa meg a rendezvényt. Szerinte a fiatalok ma gyorsabban változnak, mint azt a tudomány követni tudná – az irodalom viszont képes erre. Az ifjúsági szerzők már nem hiányos felnőttekként kezelik a gyerekeket, akiket normákhoz kell igazítani, hanem önálló kulturális csoportként. A meseterapeuta nem érti, miért a könyvektől kell félteni a gyerekeket. „Miért nem a háborúktól, az éhezéstől, a mélyszegénységtől, az iskolai bántalmazástól, a családon belüli erőszaktól, a tanárhiánytól, a környezeti szennyeződésektől, az egyre gyakoribb fiatalkori mentális problémáktól vagy az élhető jövő hiányától?” – tette fel a kérdést. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy valaki felnőtté váljon, meg kell tanulnia dönteni.

Egyetértünk, annál is inkább, mivel láttuk, kikre „szavaznak” a tinik. A magyar szerzők közül Leiner Laura a legnépszerűbb náluk, az úgynevezett magas irodalom képviselői döbbenten nézték a véget nem érő sort a dedikálás helyszínén. Két csoportra oszlott az elit társaság, amelybe belecsöppentünk: néhányan azt mondták, mindegy mit, csak olvassanak a tinik, mert ők később eljuthatnak a nívós irodalomhoz, míg a könyveknek hátat fordítókat eleve elveszítették. A csapat másik fele kártékonynak tartja a ponyvaregényeket.

Mi most csak annyit jegyzünk meg, hogy ha el akarjuk képzelni a jövő társadalmát, amit a mai fiatalok alakítanak majd ki, a sci-fi is hasznos segítségünk lehet. Mert hiszen a holdra szállástól az interneten át a mesterséges intelligenciáig számos, mára valósággá vált eszköz ezekben a könyvekben bukkant fel először. Dicséretes, hogy a fesztivál szervezői az amerikai John Scalzi személyében először hívtak díszvendégnek tudományos-fantasztikus írót, olyan műfaj képviselőjét, amelyet az irodalomtörténészek nem is tartanak igazi irodalomnak.

Pedig Scalzi igazi világsztár, ezt a vele való beszélgetés iránti hatalmas érdeklődés is mutatta, melyet követően kígyózott a sor a dedikálásra. Itt az a szokás, hogy a díszvendég író megkapja a főpolgármestertől a Budapest Nagydíjat. A laudáció furcsára sikeredett, ugyanis idén nem egy írót vagy irodalmárt kértek fel erre a szervezők, hanem az egyik kertévé- csatorna hírolvasóját, aki facebookos olvasókört vezet. Szabados Ágnes pedig úgy döntött, hogy Facebook-csoportjának reklámozására használja ki a reflektorfényt, Scalzinak pedig két-három mondatot szentel. Nagy Ervin színész sem volt tisztában a laudáció fogalmával, ő főleg a sci-fi-hez és a színházhoz fűződő viszonyát ecsetelte, szóval az egybegyűltek tőle sem tudhatták meg, miért érdemes olvasni John Scalzi könyveit. Ezért mi most röviden kitérünk erre.

Állítólag feldobott egy érmét, hogy eldöntse, krimiíró legyen-e, vagy a tudományos-fantasztikus író. (Ez vagy a legenda része, vagy Scalzi egy korszakos zseni.) Főhősei komplex társadalmi, politikai és lélektani problémákat próbálnak megoldani különféle térben és időben. Jellemző stílusára a laza abszurd, valamint a létező popkulturális zsánerek parafrazeálása, kifordítása. Zenét is ír, és van egy hatnyakú gitárja, amelyen lehet ugyan játszani, de eléggé macerás,így inkább dísztárgyként funkcionál abban a templomban, amelyet megvásorolt és felújított, hogy irodát rendezzen be magának. Volt miből, mert műveit 50 nyelvre fordították le. Magyarul 15 könyve olvasható, a legújabb, az Állati gonosz az eredetivel egy időben jelent meg. Ez is és Scalzi előző regénye is a mában játszódik, azaz korunk épp elegendő témát szolgáltat egy sci-fi író számára. A Kaidzsú Állatvédő Társaság sztorija a pandémia utáni New Yorkban zajlik, egy ételfutár cég alkalmazottai találnak egy titkos portált, amely egy teljesen másféle evolúció szerint strukturált világba vezet. Ebben a könyvben sokak szerint konkrét utalások vannak a Trump-kormányzatra, az Állati gonoszban pedig Elon Muskra. A főhős itt azzal szembesül, hogy elhunyt nagybátyja nemcsak mesés vagyont hagyott rá, hanem egyike volt a világot irányító szupergonoszoknak. Scalzi a tőle megszokott humorba csomagolva tárgyal fontos kérdéseket, például azt, hogy mennyire veszélyesek a gazdag, hatalmas és ostoba emberek.

„Az irodalom mindenkié” – mondta a megnyitón a díszvendég, nem sejtve, mekkora méhkasba nyúlt. Magyarországon ugyanis jelenleg törvény tiltja, hogy a könyvesboltokban a kiskorúak hozzáférjenek olyan kötetekhez, amikben „öncélú szexualitás” vagy homoszexuális emberek szerepelnek. Az ilyen könyveket be is fóliázzák, nehogy ki lehessen nyitni őket a boltban. A Könyves Magazin meg is kérdezte Scalzit erről.

„Elég optimista a kormányuk, ha azt hiszi, a fólia majd működik. Ha érdekel, mi van egy könyvben, csak felmész a netre, megnézed a kritikákat, véleményeket, ott a szinopszisa, elolvashatod pár fejezetét, megrendelheted online. Ráadásul mindig lesznek, akik letépik a fóliát, visszateszik a könyvet a polcra és mennek tovább. Az egész fóliázás inkább arról szól, hogy megnyugtassa azokat, akik félnek valamitől, és jelezzen azoknak, akiket kipécéztek, hogy nem tartoznak közénk. Az egyik színház, a másik meg förtelmes. Szégyen azt mondani az állampolgáraidnak, hogy nem részei az országnak.”

És a számunkra legfontosabb hír: a pozsonyi Womanpress/Phoenix Library kiadó kapta idén a Magyar Műfordítók Egyesületének Jeromos Oroszlánja díját, amelyet a kiadó vezetője, Bolemant Lilla vett át. A kiadó további munkatársai: Noszek Barbara főszerkesztő, Czinege Noémi grafikus és Magyarics Kitti marketinges. A 2017-ben alapított Jeromos Oroszlánja díjat az egyesület tagjainak szavazatai alapján az a kiadó kapja, amelyik támogatja és segíti a műfordítókat, elismeri a műfordítói munka jelentőségét, a könyvek borítóin feltünteti a fordítók nevét, és persze időben kifizeti őket.

Most berekesztjük a könyvfesztiválról szóló beszámolónkat, de ígérjük, hogy a héten még visszatérünk erre a nemzetközileg is jegyzett eseményre.