A Houellebecq-horizont

JUHÁSZ KATALIN

Már pályája elején a reménytelenség professzorának nevezték, a helyzet azóta csak „fokozódott”. Michel Houellebecq, korunk legsikeresebb, egyben legvitatottabb francia írója minden művével azt az univerzális tézist igyekszik bizonyítani, hogy az élet nem habostorta. Főleg a fogyasztói társadalmat ostorozza a megkeseredett párizsi értelmiségi szemszögéből. Sajnálnunk kellene őt?

Az európai Ellis

Már csak azért sem tudjuk teljes szívünkből sajnálni, mert nagyon jól megél a modern kapitalista társadalom ostorozásából. Regényei hatalmas példányszámban fogynak világszerte. Sokan őt tartják az európai Bret Easton Ellisnek. Maga Ellis nyilatkozta róla, hogy a legprovokatívabb, egyben legfontosabb regényírónak tartja a francia kollégát. Ennél jobb reklám nem is kell: aki szereti a naturalizmust, a szexualitás és az agressztivitás piedesztálra emelését, a kemény társadalomkritikát és a polgárpukkasztást, imádni fogja Houellebecq regényeit. Ám míg a szorongás amerikai mesterének hősei többnyire nem tudják, miért boldogtalanok, addig Houellebecq szereplői általában tisztában vannak az okokkal, de a világot hibáztatják, amiért képtelenek változtatni helyzetükön.

Az író magánéletben is lépten-nyomon provokál, mintha saját regényének hőse lenne. Például köztudottan nehéz interjúalany. Képes unottan ásítozni, vagy egy-két szavas válaszokat adni komoly, filozófiai kérdésekre. Gyakran interjú közben váratlanul feláll és távozik. De abban sincs sok köszönet, ha kifejti véleményét. Egyszer például azt nyilatkozta, hogy az iszlám szerinte a világ legostobább vallása. Az ügyből per lett, Houellebecq a bíróságon lazán közölte, hogy a riporter elferdítette a szavait. Ekkor már saját kiadója is elhatárolódott tőle, Salman Rushdie viszont kiállt az író és a szólásszabadság mellett. Végül megúszta, felmentették a vádak alól, és még több olvasót szerzett magának.

A dühös mama

Legalább annyit, mint amikor saját édesanyja fordult ellene a nyilvánosság előtt, mert magára ismert az Elemi részecskék című, sokak szerint a pornográfia határát súroló regény hippi anyafigurájában, aki a szeretői kedvéért lemond gyermekeiről. Lucie Ceccaldi 83 éves korában könyvet írt (Az ártatlan, 2008), amelyben bosszút akart állni fián. „Michellel azon a napon állhatnánk ismét szóba egymással, mikor kiállna egy köztérre az Elemi részecskékkel a kezében, és azt mondaná: „Egy hazug parazita vagyok, és bocsánatot kérek.”

Houellebecq egyébként önmagáról sincs túl jó véleménnyel, A térkép és a táj című regényében például szerepeltet egy Houellebecq nevű írót, aki depressziós, ápolatlan, és sokat iszik újságírók jelenlétében, de csak azért hogy el tudja viselni őket. Ez a szereplő a történet folyamán brutális gyilkosság áldozatává válik, ami maga a fikcionális mazochizmus.

Az író mint rocksztár

Michel Houellebecq honlapján olyan ismert zenészek szerepelnek inspirációs forrásként, mint Jimi Hendrix, Neil Young, Leonard Cohen, David Crosby vagy a Beach Boys. A dolog fordítva is működik: Iggy Pop komoly reklámot csinált az Egy sziget lehetősége című Houellebecq-regénynek, amikor egy interjúban kijelentette, hogy ez volt az egyetlen könyv, ami az utóbbi tíz évben tetszett neki. 2009-es, Préliminaires című albumát ez a regény ihlette. Houellebecq maga is készített lemezeket: az elsőt 2000-ben Présence humaine (Emberi jelenlét) címmel, 2011-ben pedig újabb két számmal örvendeztette meg rajongóit.

Houellebecq magyarul

Tavaly jelent meg a Magvető kiadónál a Lanzarote című regény, amely azt a kérdést feszegeti, van-e értelme a nyaralásnak. Az ember akkor is elmegy nyaralni, ha nem túl gazdag, így eleve nem juthat el oda, ahová valójában utazni szeretne. Houellebecq középkorú főhőse a Kanári-szigetekre fizet be egy útra, így próbál értelmet adni napjainak. Aztán természetesen csak az ürességgel és a sikertelenséggel szembesül.

Az Elemi részecskék 2001-ban látott napvilágot magyarul, három évvel a francia megjelenést követően. Főhőse egy thaiföldi szex-paradicsomban herdálja el spórolt pénzét. A regény szenvtelen hangnemben mutatja be korunk emberének gyarlóságát.

A csúcson, a Térkép és táj, valamint az Egy sziget lehetősége szintén hozzáférhető magyar fordításban. Ez utóbbi regény cselekménye 4000 körül játszódik. A világ elpusztult, az emberek elvadult hordákban élnek, míg a klónozással előállított kiválasztottak elektromos védőkerítéssel őrzött telepen laknak magányosan és szenvedélytelenül.