A HÉT TÉMÁJA

A történet az év elején indult. Amikor Ákos bejelentette, hogy májusi Kisstadionbeli koncertjére kizárólag a honlapján keresztül lehet belépőjegyeket igényelni. Köztudott, hogy az énekesnek tájainkon is rengeteg rajongója van. Ők már akkor rosszat sejtettek. Andrea is azt érezte, hogy erről lemarad. Pedig a legnagyobb vágya volt, hogy ott lehessen, férjétől ezt kérte a közelgő szülinapjára. A küzdőtéren akart csápolni, együtt látni a színpadon Ákost a régi zenésztársaival, Hauber Zsolttal és Menczel Gáborral. Nosztalgiázni akart, felidézni azokat az időket, amikor hónapokig arra gyűjtött, hogy megvehesse a Bonanza Banzai aktuális kazettáját. Autóbusszal ment volna a többi fanatikus rajongóval együtt, akiket hajdanán a Bonanza zenéje hozott össze, és azóta egy nagy családot alkotnak.

Andrea a múlt héten tudta meg, hogy kevés az érdeklődő, így autóbusz sem indul. Most már biztos, hogy lemarad Az utolsó hangos dalról… A nagy család tagjai ugyanis nem akarják ülve végignézni a fantasztikusnak ígérkező fellépést. Hiába, ilyenek a hazai rajongók, az első sorokból, vagy legalábbis minél közelebbről szerették volna végigcsápolni a koncertet. Andrea sem akarja sok-sok méterrel a színpad előtt ülve végignézni. Ennél jóval nagyobb rajongója Ákosnak. De a küzdőtérre az internetezők az összes jegyet megvették, és Szlovákiából nem lehetett rendelni, mert ugye a magyar postás idáig nem jut el. Maradtak az ülőhelyekre szóló belépők, ezek már megvásárolhatók az értékesítő helyeken.

Nem tudom, kinek az ötlete volt a jegyárusítás internetes formája, biztos fontos indokok szóltak mellette. De Andrea nem fogad el semmilyen indokot, úgy érzi, megint ő húzta a rövidebbet. Ennek ellenére május huszonkilencedikén Ákos legújabb lemezét fogja hallgatni. Behunyja majd a szemét, s maga elé képzeli a színpadot. A képzeletében neki is jut hely a küzdőtéren.

Andrea egyelőre semmit sem tapasztal az egyesült Európa előnyeiből. (péjé)