A hazugságok labirintusában

Marton László, a darab rendezője Mill eszmefuttatása 1851-ben látott napvilágot, Ibsen drámáját 1879-ben mutatták be. Bár a darab remekmű, hiperemancipált korunkban a női egyenjogúság már egyáltalán nem tartozik az égetően időszerű témák közé. ĺgy aztán kimondottan jót tett a műnek Kúnos László újrafordítása, szerepértelmezésével Eszenyi Enikő pedig olyan Nórát mutat, aki nem „kitör” a babaház fojtó légköréből, hanem egyszerűen kisétál belőle, otthagyva rideg, önelégült bankigazgató férjét és három gyerekét – de mindenekfölött az erkölcsi fölényt. Nórának nem elég az önállóság. Ő a jövőt akarja, vállalva mindazt, ami ezzel jár. Még az újrakezdés poklát is.

A darab korábbi interpretációi nagyon erősen kötődtek a feminizmushoz. Itt, ebben az előadásban nem erről van szó.

Minket ez nem is foglalkoztatott – mondja Marton László, a Vígszínház igazgatója, a Nóra rendezője. – Az előadás sikeres fogadtatásának a titka szerintem abban rejlik, hogy mi egy házasság krízisét akartuk megmutatni. Kúnos László új és izgalmas fordításában sokkal korszerűbbnek tűnik a mű, mint valaha, és a szereplők viszonyai is bonyolultabbak, érdekesebbek. Egy fiatal, értelmiségi házaspár élete bontakozik ki a színpadon, egy házasság, amelyben kiosztódtak a szerepek. A férj lett az okos és a felnőtt, a feleség az infantilis, a tudatlan, a gyerek, a baba, s ettől válik babaotthonná a házasságuk. Mind a ketten felelősek azért, hogy őszintétlenségben, sőt hazugságban élnek, de furcsa mód egyikük sem törekszik arra, hogy a hazugságok burkát áttörje. Izgalmassá teszi ezt a kapcsolatot Rank doktor megjelenése is, akit Benedek Miklós alakít. Róla, aki szerelmes Nórába, nekem mindig Ibsen jut eszembe, aki hihetetlenül szemérmes és tapintatos ember volt. Bár szerette a nőket, annál ő sokkal finomabban viselkedett, minthogy rátörje valakire az ajtót, vagy hogy merészelt volna egy bátrabb kijelentést tenni. Krogstad alakja is új megvilágításba kerül Gálffi László megformálásban. Eddig általában gonosz fráternak ábrázolták őt. Az ő alakjában az az érdekes, hogy egyike azon értelmiségieknek, akik valamitől messze a képességeik alatt teljesítenek. Alkoholisták lesznek, feladják az álmaikat, tönkreteszik magukat. Nóra férje, Torvald, a visszaemlékezők szerint, akikkel az élet igazságtalanul bánt el, olyan kis tehetségtelen senki. Egyedül a karrierizmusának köszönheti, hogy bankigazgatói posztra jutott.

Mintha csak egy mai, gyors felívelés történetét hallanám. Ön is ezért vette kezébe a darabot?

Ezért is, meg azért is, mert Eszenyi Enikőről és Hegedűs D. Gézáról az jutott az eszembe, hogy milyen izgalmasak lennének ebben a házasságban. Eszenyi Enikő el is mond nagyon sok újat Nóráról, az ő szerepformálása valóban eltér neves elődeiétől. Az ő Nórája lélekben maradt meg gyereknek, azért tud olyan nagy áldozatot vállalni a férjéért. Nyolc éven át elképesztő teher alatt él, de a gyermeki lelke állandóan megnyugtatja őt, hogy nem fog kiderülni soha, amit a férjéért tett.

Benedek Miklós és Eszenyi Enikő Flaubert azt írta: „Bovaryné én vagyok.” Ön kivel azonosult, miközben rendezte a darabot?

Bennem egymás mellett áll Nóra és Torvald. Sőt van bennem egy adag Krogstad és Rank is. Egy ilyen darabhoz maga az élet szolgál élményanyaggal. Az emlékek, a kudarcok, a hazugságok kellenek hozzá. Amikor próbáltuk a darabot, nemegyszer mondtuk: „Tegnap torvaldkodtam a családommal.” Igen, ez is jellemző ránk. Eljátsszuk otthon, hogy mi vagyunk a legokosabbak. Máskor meg úgy gondoljuk, sokkal többet érdemlünk, mint amennyit kapunk. Ezektől a „kulcsoktól” az ilyen nagy remekművek egészen máshogy nyílnak ki. Átláthatóvá válnak a darab labirintusai. Ibsen műve a részleteiben is nagyon gazdag. Mint egy hatalmas zeneműben, a tételek itt is felelnek egymásnak. A különböző témák, a finom dallamok egyszer csak fordulatot vesznek, és egy másik alakban szólalnak meg. Ibsen nagyon nagy író. Nem véletlen, hogy most került az érdeklődés homlokterébe. A dublini ĺr Nemzeti Színház most kért fel a Vadkacsa megrendezésére.

Nem egész másfél évvel a vígszínházi bemutató után még most sem könnyű jegyet venni a Nórára. Minden este telt ház előtt játsszák, tomboló sikerrel.

Már a hetvenedik előadáson is túl vagyunk, ami azt jelenti, hogy körülbelül 90 ezer ember látta. S ha nem csal a megérzésem, sokáig fog még menni.

Eszenyi Enikő fergeteges tarantella tánca színészi gyöngyszeme az előadásnak.

Ez a jelenet is Ibsen ötlete, az viszont, hogy Seregi László legyen a tánc koreográfusa, Enikőé. Seregi a világ egyik legjobb koreográfusa, és – ezt ki kell mondani – annyira szereti Enikőt, hogy az ő felkérésére elvállalta, hogy ezt a kis betétet megkomponálja. Laci nekem is nagyon jó barátom, de ezt a mágikus két percet Enikőnek csinálta. Én csak segítettem, hogy a jelenet remekül működjön.

Tavaly, a brünni színházi fesztiválon komoly sikere volt az előadásnak.

Én sajnos nem lehettem ott, mert éppen akkor Torontóban rendeztem. De éjjel telefonon beszéltem a társulattal, és elmondták, hogy milyen meleg fogadtatásban volt részük.

Pozsonyban legutóbb az Össztánccal vendégszerepelt a Vígszínház. Szeptemberben, a Nóráért „cserébe” a Szlovák Nemzeti Színház Össztáncát láthatja a budapesti közönség.

Nekünk mindig sokat jelentett a pozsonyi vendégszereplés. A két színház között évtizedek óta nagyon jó a kapcsolat. Eszenyi Enikő pozsonyi rendezései erős szálakkal kötik egymáshoz a két társulatot. Mindanynyiunknak nagy öröm, hogy Nóraként őt láthatja majd a pozsonyi közönség.