A házastársi kötelességről

A szexualitás Paulus Zacchias művében sajátos szimbiózisát adja a természettudományoknak és a lelki tartománynak: alapjában véve orvosi szakmunka, (Zacchiast tartja az orvostörténet a törvényszéki orvoslás megalapozójának), ám sokkal több ennél, hiszen a teológiából kibomló létezésesztétika és erkölcstan sajátos variánsa is egyben. A házastársi kötelesség mindemellett jogi vonzatokat is implikál, hasonlóan az antik Szolón hasonlóan részletekbe vágó törvényeihez. A házasság, lévén, hogy a katolikus egyház egyik legnagyobb szentsége, nagyrészt a bűnös vágyaktól is hivatott védeni, amellett, hogy lényegileg Krisztus és az egyház lelki házasságának földi reinkarnációja. A mai olvasó számára elképesztően hathat olykor egy-egy részletező fiziológiai leírás (például az aktus előtti izgalmi állapot testi jegyeiről) és a teológiai indokoltság egybevetítése. Ez a regiszterkeverésnek ható nyelvi változatosság már-már eszszévé nemesíti Zacchias művét. A nemi aktus megtermékenyülés-centrikus, szaporodásközpontú, mely világos célt szab az emberi lét folyásának, s épp ezért pirulás nélkül kell előszámlálni egyházjogilag és orvosilag a legmegfelelőbb testhelyzeteket. A demonstráció nélkülözhetetlen kellékei az antik erotikus költészet gyöngyszemei, kivált Martialis versei. Az irodalomhoz nem csak e tekintetben lehet köze Zacchias tudományos opusának. Ha például elolvassuk a következő szakleírást, már-már az a képzetünk támadhat, hogy egy sikamlós erotikus (kissé talán pornográf) novellát olvasunk: „…testük egyes részeit véletlenül fedetlenül hagyva mutogatják, keblük és csecsük felhevül és duzzadni látszik, élénkebbek lesznek a szokottnál, arcuk kipirul, csillog a szemük…” Zacchias rendszere eredendően férficentrikusnak hat, hiszen még a férj félénkségét is a nőnek kell megszüntetnie, s nem szabad férjétől követelőznie, illetve a férjnek jóleső aktusok számát, módját, idejét a maga igényeihez igazítania a mértéktelenség démonának engedve. A gyönyör minden szókimondás ellenére alárendelődik a nemzésnek. Komoly teológiai vita bontakozott ki például arról, hogy vajon a nő hanyatt vagy hason feküdjön a férfi alatt. A hanyattfekvés számított a legtermészetesebb pozitúrának, mígnem a hason fekvés során az élvezet nagyobb, hiszen egyéb bujaságokra is alkalmat ad (csók, simogatás stb.), s ezáltal a gyönyör veszélyeztetheti a nemzést.

A nő aktív pozícióit nem pusztán teológiailag tartották elítélendőnek, de – természetesen komoly szaktekintélyekre hivatkozva – azért is, mert betegségek okait, valamint a fogamzás lehetetlenségét látták bennük. Sajátos problematika a női mag létezése: eszerint a magvak összetalálkozása adná a megfogant magzatot. A maszturbáció vagy a spontán éjjeli magömlés halálos bűnként való definiálhatósága abból a tudós démonológiai feltevésből származott, hogy a szabadjára került magot a sátán felhasználhatta, amikor lopott ondót felhasználva szeretkezett bizonyos romlott ágyasaival, miközben a gyönyör intenzitását is fokozta, ezzel is ellenszegülve isten akaratának. A termékenység szempontjából kitüntetetten fontosnak látszott a mag kihűlésének problematikája: a túl hosszú hímtag átka is ez, hiszen ilyenkor a sperma kénytelen hosszabb ideig haladni, s végtére alkalmatlanná válik a megtermékenyítésre.

Magyar László András itt nemcsak fordítóként, hanem lényegileg társszerzőként is jelen van, hiszen a füzetnyi műhöz terjedelmes jegyzetapparátust készített, mely akár folyamatosan is egybeolvasható, s tulajdonképpen a szexualitás történetének sajátos kivonatát kapjuk, beleértve a kiváló előszó anyagát is. A vizualitás nem csak az olvasó képzeletében nyer teret, a kötet végén reneszánsz és barokk erotikus metszeteket és magyarázataikat találjuk Horányi Ildikó jóvoltából. Lényegében egyfajta antológiáról van szó tehát, hiszen három izgalmas nézőpontból, az orvostörténész, az egykori polihisztor egyházjogász és a képzőművészet módszereivel hódíthatjuk meg a kultúrtörténet egy jelentős szeletének, a történeti emberi lét egyik konstans elemének feltárulkozó tudós báját.

Paulus Zacchias: A házastársi kötelességről, Európa, Budapest, 2001