A formához nem jutott tartalom

JUHÁSZ KATALIN

Budapest. Nem vonul be piros betűs ünnepként a magyar televíziózás történetébe a megújult M1 első műsornapja. A nemzeti hírtévét alig pár hónap alatt hozták létre, állítólag 80 milliárd forintból, ami több, mint amennyit a kereskedelmi csatornák összesen költenek új műsorokra. A munkatársak többsége új arc, de szinte azonnal bevésték magukat a nézők emlékezetébe, annyi szakmai hibát halmoztak fel egy nap leforgása alatt. Míg a vasárnap képernyőn landolók a magyar nyelv szabályaival küzdöttek, a vezérlőben ülőknek a feliratozással és a körkapcsolásokkal gyűlt meg a bajuk.

A tartalmat most ne elemezzük, nézzük a koncepciót és a dizájnt. Annál is inkább, mivel ez utóbbi tényleg ízlésesre sikeredett. Ezért azt a londoni céget illeti dicséret, amely például a BBC World News arculatát is tervezte. A domináns szín a lila és a fehér, kékkel kombinálva. A formák letisztultak, a stúdióbelsőkben és a hírblokkok főcímében az eddigi, kör alakú logó köszön vissza korszerűen, minimalista módon. A dizájn nem hivalkodó, a nagy hírcsatornák nézői számára ismerős érzetet kelt, ám új elemeket is tartalmaz, frissességet és saját karaktert adva az M1-nek. Aki lehalkítja a készülékét (vagy nem beszél magyarul), a látvány alapján azt hiheti, egy profi hírcsatornára kapcsolt.

A változás lényege, hogy napi 18 órában híreket, háttérműsorokat, közéleti és gazdasági magazinokat sugároz az M1, a filmek, sorozatok, szórakoztató műsorok pedig átkerültek a Duna TV-re. Az MTVA illetékesei szerint több köztévének van saját hírcsatornája, ám valószínűleg sehol sem merték meglépni azt, hogy az általános főadó helyett – és nem mellette – indítottak egy specifikus, rétegérdeklődést kielégítő csatornát, kockáztatva a nézettségcsökkenést. (Bár a haldokló, ismétlések ismétléseit sugárzó Duna műsorstruktúrája gond nélkül elnyelte a plusz tartalmat, amellyel feltuningolták.) Az M1 nézettsége egyébként a délután folyamán egyre csökkent, és a Nielsen Expressz mérése szerint 17.45-kor 0,0% volt.

Március 15. ideális dátumnak tűnt az új hírtévé rajtolásához, hiszen ez a nap bővelkedik látványos történésekben. Ki lehet élvezni a körkapcsolásokat és azt a gyors, modern számítógépes rendszert, amelyet az illetékesek szerint a nagy, nemzetközi hírügynökségek és vezető hírcsatornák használnak. Ráadásul ezen a napon olyanok is a köztévére kapcsolnak, akik egyébként nem szoktak, mert kíváncsiak az ünnepségekre.

A nézők olyasmit láthattak a nap során, ami egy profi hírtévében semmiképp sem kerülhet képernyőre. Szakmai felkészületlenséget, hibásan fogalmazott mondatokat, bakik garmadáját, hang nélkül tátogó tudósítókat, fejetlenséget és kínos poénokat. A legzavaróbb talán az időjárás-jelentés volt, amelyet húszpercenként prezentáltak ketten, egy férfi és egy nő, méghozzá színpadi jelenet formájában, egymásnak adva át a szót. Az, hogy lényegében mindig ugyanazt mondták, még nem lett volna baj, hiszen tájainkon ritkán csap le félóránként egy ciklon. A folyton szellemeskedő Tóth Tamás és a minden mondatába belebakizó Laza Bori azonban meglehetősen bizarr párost alkotott, mert egyszerre két időjós szerepeltetése teljességgel felesleges.

A nemzeti ünnep eseményein kívül más hírek csak elvétve fordultak elő, mintha semmi egyéb nem történne. A hírblokkokat rendszeresen megszakította egy idegesítően dilettáns, jópofának szánt narrációval felvett, öntömjénező kisfilm az új M1 díszletének születéséről. Maga a díszlet beszélt hozzánk, bemutatva saját magát és alkotóit, a megszemélyesítés egyszerre abszurd és szürreális példájaként. Délután aztán láthattunk egy dadaista montázsfilmet is, sajnos épp a pozsonyi ünnepségről szóló tudósítás helyett. Miután nem tudták „behozni” a hangot, valószínűleg össze-vissza kezdték nyomkodni a gombokat a vezérlőben, felvillantva egy-két másodpercet számos, már sugárzott anyagból. Végül egy percre elsötétült a képernyő.

Az M1 összeomlott. Ezt a pillanatot valószínűleg többen látták a Facebookon, mint az új csatorna műsorát. De legalább a világháló felpezsdült. Azt is ott olvastam, hogy már hullanak a fejek...