A fordító imája

Bánja fene, tegyék a fordító nevét zárójelbe, szedjék hatpontos fél ciceróval, alakítsák monogrammá – csak jelezzék valahogy, az istenért, hogy nem magától fordult le a szöveg! Elvi kérdés. Ha pedig egy fordító történetesen tanítja is a mesterséget, személyes háklija egyszeriben a teljes céhtagságra kiterjed, és mire észbe kap, már önjelölt közös képviselőként ágál a fordítók jogaiért. Önkritikának talán ennyi elég is. Egyszerűen nem bírok nyugodni, amíg ki nem nyomozom az elmismásolt fordítót, főként, ha olyan míves munkáról van szó, mint az egyik aradi vértanúnknak a közösségi hálón rekordmennyiségben megosztott búcsúlevele. Nos, ez esetben sokáig nem nyugodhattam, mert már a német eredetit is számos másolatban őrzik a magyarországi közgyűjtemények, hadd ne soroljam, napokig böngésztem. Sőt mi több, a levéltári források két magyar fordítót is jegyeznek: Lakatos Ottó minorita szerzetest és Hamvay Ödön muzeológust, akik több változatot is készítettek a két különböző forrásból származó, eredetinek mondott eredetik alapján, szóval Umberto Eco legyen a talpán, aki ezt kinyomozza.  Valamelyest azért megnyugodtam, de mit érek vele? Az emberek többségének egyszerűen tetszik, ha Damjanich János a halál árnyékában veretes magyarsággal búcsúimát ír Damjanich Jánosnénak, pedig az ima nehéz műfaj, a minorita szerzetesnek is csak harmadik nekifutásra sikerült. Most akkor én legyek a jó elrontója? Gördítsem a közmegelégedés útjába a rögvalót? Citáljam ide Jovan Damjanić sorait Emilija Čarnojevićnek (Čarnićnak?), hogy: „segne das arme ins Unglück gestürzte Ungarnland!” (áldd meg a veszedelembe besodrott szegény magyar hazát – Lakatos Ottó 1. fordítása)?Pedig milyen szép tudna lenni ez is. Ha elég tudna lenni az, ami van. Mert meglátnánk benne közös törekvésünket a szépre – az egyéni vágyak helyett. Hogy ismét önkritikával éljek: nem tetszik, hogy Lakatos a különlegesebben hangzó „veszedelembe besodrott” fordulatot később „szerencsétlenségbe süllyedt”-re javította. Ugyanakkor be kell látnom, hogy igaza volt. És fanyalgás helyett jobban teszem, ha a filológiai kukacoskodásommal veszedelembe besodrott fordítókért mondott imámba belefoglalom ezt a tetszhalálból feltámadt, elevenen vibráló nyelvi fordulatot is. Hizsnyai Tóth Ildikó