A fény útjától a szemtanúkig

<p>Exkluzív, rangos kiállításokat kínált és kínál a pozsonyi közönségnek a Több mint szomszéd elnevezéssel Magyarország pozsonyi nagykövetsége szervezésében és a Pozsonyi Magyar Intézet társszervezésében megvalósult magyar kulturális hét. Makovecz Imre, Bohus Zoltán, Csáji Attila művészetébe vezet be egy-egy kiállítás, a Szemtanúk 1914–1918 című tárlat témája pedig az első világháború.</p>

TALLÓSI BÉLA

A Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotabeli kiállítótermei adtak otthont Csáji Attila Munkácsy-díjas festőművész, fényművész, holográfus Fényút című kiállításának. A szepsi születésű művésznek idén márciusban a budapesti Műcsarnokban rendezték meg retrospektív önálló kiállítását. A pozsonyi ebből nyújtott olyan reprezentatív válogatást, amely Csáji Attila munkásságának fejlődését láttatta. Azt az utat vázolta fel, amelyen a magyar művész a fénnyel írt vizualitásban a lehető legmesszebbre jutott.

Csáji Attila lézerfénykörnyezetei

A pozsonyi közönség fényboxokat, lézer-szuperpozíciós képeket, lézerfénykörnyezeteket, néhány komputergrafikát, valamint egy lézeranimációs filmet láthatott. „Csáji Attilát a fény hosszú évtizedek óta inspiratív, meghatározó alapelemként vonzotta, a lézer lehetőségeinek kutatásában és művészetbe emelésében igazi úttörőnek számít – mondta a pozsonyi kiállítás kurátora, Mayer Éva a tárlat záróeseményén. Kifejtette: Csáji 1977-ben kezdte el a lézer képi lehetőségeinek kutatását a Központi Fizikai Kutatóintézetben. Ennek feltételeit Kroó Norbert, a magyarországi lézerkutatás vezetője teremtette meg a művész számára. Egy új képi transzformációs módszert kísérleteztek ki, az ún. szuperpozíciós módszert, melyet később szabadalmaztattak. Csáji Attila számos európai országból kapott meghívást előadásokra és bemutatókra. A módszer kifejlesztéséhez festőként közelített. Erről így vall: „Döntően az érdekelt, hogy miként változtatható a laboratóriumban látott véletlenszerű jelenség a képi gondolkozás eszközévé. A lézerfényt mint a vizuális kifejezés anyagát kívántam megismerni, ahogy megismeri a szobrász a márványt, de míg ott mesterek tudásának évezredes tapasztalata segít, ez a terület a 70-es években lényegileg szűz terület volt. Azt kívántam feltárni, hogy a lézer egyes fénytulajdonságaihoz, ezen belül monokromatikusságához, s ebből fakadó interferenciaképességéhez milyen képi lehetőségek kapcsolódnak.”

Bohus Zoltán üvegplasztikái

Ahogy Csáji Attila a fényművészetben és a lézer művészetbe emelésében, úgy a Munkácsy- és Kossuth-díjas Bohus Zoltán üvegszobrászművész a magyar üvegművészetben iskolateremtő. Nemzetközi mércével mérve is a legnagyobbak között tartják számon. Konstruktív-geometrikus, egyben lírai üvegplasztikáinak egyedi megoldásával egy teljesen új szobrászatot teremtett, amelyben ugyancsak meghatározó szerepe van a fénynek. Az üveggel dolgozó művész úgy fogalmaz: „Egy idő óta maga a fény jelenti számomra az igazi kihívást. Lehetséges-e és hogyan szoborban megragadni egy ilyen anyagtalan jelenséget?” Pályája kezdetén Bohus Zoltán síküveggel kezdett foglalkozni, és annak hideg megmunkálásával (ragasztással, csiszolással, polírozással, üvegmaratással) kereste azt a formát, amellyel újat alkothat. A fény nyújtotta lehetőség felismerésével lelt erre rá. „A formára vágott, egymáshoz ragasztott síküveg lapok képezték (és képezik ma is) plasztikái alapanyagát – ismertette Bohus Zoltán művészetének lényegét a Byzant Galériában (Ventur u. 9.) rendezett és június 30-ig megtekinthető kiállítás megnyitóján Szabó Lilla művészettörténész. – Háromdimenziós, 20–30 cm átmérőjű alakzatokat készített üvegből, miközben felismerte az átlátszó, a fényt eltérítő, megtörő tulajdonságát. Kihasználta azt a paradoxont, hogy üvegből ugyan egzakt térformát alakít, de az valójában másnak mutatja magát. A fénytörés és az átlátszóság egy rejtett, másnak tűnő, megfoghatatlan világot teremtett, gyakorlatilag a szobor, a mű határozott külső formáján belül. Azaz a geometria, a matematika racionalitását az alkotásokban felülírja a fény poétikája.”

Döntően a fény poétikájának köszönhető, hogy az üvegformák belsejében feltáruló (zárt rendszerű) geometrikus világ optikai hatásai – Szabó Lilla szavai szerint – vonzzák a nézőt, hogy új és új szögből lásson bele abba a csodába, amellyel alkotójuk megajándékoz bennünket. Az optika és a fény fizikai törvényszerűségei alapján egyszerre valóságos és illuzórikus a látvány.

Makovecz Imre szabadkézi rajzai

Makovecz Imre Ybl- és Kossuth-díjas építész szabadkézi rajzaiból állítottak össze kiállítást „Összekötni az eget és a földet…” címmel, amely Magyarország nagykövetségének színháztermében (Nyerges u. 3.) tekinthető meg június 30-ig. A tárlaton annak a gyűjteménynek a nagy része látható, mely a 2003-ban megjelent Rajzok című albumban is szerepel.

A magyar kulturális hét keretében nyitották meg a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában a Szemtanúk 1914–1918 című kiállítást, melynek témája: az első világháború a képzőművészetben. A tárlattal egy későbbi számunkban bővebben foglalkozunk.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?