A feledés nem éppen jótékony homálya

Január, Párizs, Charlie Hebdo. Budapesten eközben dúlt a Quaestor-botrány, amelyben kormányközeli pénzemberek, minisztériumok költségvetési pénzei tűntek érintettnek. Jött Putyin és Merkel Budapestre, de az ukrán konfliktus minden kísérlet ellenére egy jottányit sem csitult, csak már kevesebbet beszélünk róla. Bekövetkezett az a szörnyűség, hogy egyfelől Ukrajnával kapcsolatban nőtt az olvasóközönség ingerküszöbe, másfelől ha a front nem is állt meg, de nem következtek be azok az óriási offenzívák, amelyektől tartottunk. Az állóháború áldozatairól nehezen tudósít a média, az orosz kiberhadsereg például érdekesebb volt, hiszen az aktivitása látszik immár közelebbről, országainkból is. December környékén még a koszovói menekültekről volt szó pár hétig, ők mára átadták helyüket. Egész pontosan, minden átadta a helyét a menekültválságnak.

A négy éve dúló szíriai háború elkezdte beszedni a tétlenség árát a világtól. A nemzetközi közösség egyes tagjai éveken át a legváltozatosabb módon pénzelték az ízlésük szerint kiválasztott egyik-másik milíciát, gyakran még változtatva is

lieblingjeiket. Eközben több mint húszmillió ember élete vált pokollá. Csecsen harcosok lövöldöznek együtt sokadik generációs londoni bevándorlókkal?! A helyzet már a szponzorok számára is gyakorlatilag átláthatatlanná és ellenőrizhetetlenné vált. Csak szárazföldi beavatkozással lehet azt a rengeteg fegyvert, ami bekerült a Közel-Keletre, szépen összeszedni és eltenni. Ehhez kevés lesz a légi csapások amerikai szisztémája.

A szíriai válságot akkor – és csak addig – hajlandó az Európai Unió észrevenni, amíg menekültválság van, amíg a közvetlen közelünkbe importálják az ottani konfliktus feszültségeit. A menekültkvóta vihar egy pohár vízben, hiszen egy jelképes számról úgy vitatkoztak nyár közepe óta, a menekültáradat nagyobb utánpótlásról és annak kezeléséről alig esett szó. Ment a filozofálgatás, hogy Törökországot hogyan lehetne megsegíteni, vagyis a menekülteket ott marasztalni. Dobtak néhány százmillió eurót erre, de hát milliók napi ellátásáról beszélünk!

Most itt az ősz. Tavaly ilyenkor tudják mi volt a slágertéma Budapesten? A korrupciós botrány és az amerikai ügyvivő médiajelenléte. A NAV vezetője azóta már nincs helyén, de erről az ügyről se tudtunk meg – hivatalosan – sokkal többet.

A Charlie Hebdo ellenihez hasonló merényletek felderítéséről, a módszerekről az érintett nyugati országokban már alig hallani. A Quaestor-ügy elkövetői hálózata, kiterjedtsége homályban van, pláne az esetleges politikai felelősség kérdése. Putyin, az orosz propaganda és a titkosszolgálati átkaroló műveletek megint lekerültek a címlapokról, miközben az oroszok aligha vettek vissza aktivitásukból. A slágertémák özönében épp csak arra nem jut idő, hogy egy-egy fontos ügynek a végére jussunk, levonjuk a következtetést és a felelősöket pellengérre állítsuk. A felszínre került botrányoknak, konfliktusoknak nem a napi szintű gyors tunkolása, majd ejtése jelentené a társadalmi hasznot, hanem az, hogy a jövőre nézve okulunk belőlük. Na, ez sikerül a legritkábban.