A -féle, -fajta, -szerű szóelemet tartalmazó szavak helyesírása

MISAD KATALIN

A hazai magyar nyelvű lapok szerkesztőségéből gyakran érkezik olyan kérdés a Gramma Nyelvi Iroda közönségszolgálatához, hogy mikor kapcsoljuk közvetlenül, illetve kötőjellel a -féle, -fajta, -szerű szóelemeket a különböző szavakhoz.

Az összefüggő szövegben egymás után következő szavakat általában egymástól külön írjuk le. Ez az alapszabály azonban nem alkalmazható a két vagy több szó összekapcsolódásával keletkezett szavak írásmódjában, az összetételi tagok szoros egységét ugyanis egybeírással vagy – ennek egyik megoldási formájaként – kötőjeles kapcsolással fejezzük ki.

A -féle, -fajta, -szerű olyan képzőszerű utótagok, amelyek önálló jelentésben már nem élnek. Grammatikai szempontból ugyan utótagoknak tekintjük őket, kiürült jelentésük azonban a toldalékokhoz – közülük is a képzőkhöz – teszik őket hasonlatossá. Ez a sajátos kettősség írásmódjukban is megmutatkozik. A kérdéses utótagok helyesírására vonatkozó szabálypontok a szükséges magyarázatokkal együtt megtalálhatóak A magyar helyesírás szabályai (Akadémiai Kiadó, Budapest 2000) c. kiadvány 62., 94., 141. és 171. szabálypontjában, illetve a Helyesírás c. kézikönyv (Osiris Kiadó, Budapest 2004) egyes fejezeteiben (l. A hangjelölés, Különírás – egybeírás). Írásunk további részében éppen ezért csak a legfontosabb szabályszerűségeket foglaljuk össze.

A képzőszerű utótagokat általában egybe kell írni az előttük álló szóval: magamfajta, zöldségféle, kabátszerű stb. Ha a -szerű szóelem rövid sz-re végződő tőhöz járul, akkor egyszerűsíteni kell, vagyis nem szsz-el, hanem ssz-el kell írni, pl.: ésszerű, gipsszerű, viasszerű. A hosszú s-re vagy sz-re végződő szavakhoz azonban kötőjellel kapcsolódik a szóban forgó toldalék, tehát: bross-szerű, stressz-szerű. A -féle, -fajta képzőszerű utótagokat a hosszú f-re végződő tövekhez szintén kötőjellel kapcsoljuk, pl.: puff-féle. Az ez, az mutató névmásokhoz kapcsolódó -féle, -fajta szóelemek a névmások z hangját hasonítják, vagyis ezekben az alakokban hosszú f-et írunk, pl.: efféle, effajta. A képzőszerű utótagok mind az egy-, mind a többelemű tulajdonnevekhez kötőjellel kapcsolódnak: Wesselényi-féle, Új Szó-szerű.

Az összetett szavak írásakor a -féle, -fajta, -szerű szóelemeket utótagként kezeljük, ami azt jelenti, hogy rájuk is érvényes az ún. szótagszámlálási szabály: a kettőnél több tagból álló összetételekben hat szótagig minden többszörösen összetett szót egybeírunk (autóbuszféle, kontaktlencseszerű), a hat szótagnál hosszabb összetételeket azonban kötőjellel tagoljuk (igazgatóhelyettes-féle, videojáték-szerű).

A szókapcsolatok és az összetételi tagok mozgását jelző ún. mozgószabályok a képzőszerű utótagokra is vonatkoznak. Eszerint ha egy, a szótagszám miatt már kötőjellel tagolt összetett szóhoz egy újabb utótag kapcsolódik, az eredetileg kötőjelezett tagokat egybeírjuk, s az új összetételi tagot kapcsoljuk kötőjellel, pl.: autóbusz-megálló, de: autóbuszmegálló-szerű. Ha egy különírt szókapcsolat – általában jelzős szerkezet – egészéhez utótag kapcsolódik, a jelzős szerkezetet egybeírjuk, az utótagot pedig a szótagszámtól függetlenül kötőjellel kapcsoljuk hozzá, pl.: kezelési útmutató, de: kezelésiútmutató-féle; névszói állítmány, de: névszóiállítmány-szerű.

A -féle, -fajta, -szerű képzőszerű utótagok kapcsolására vonatkozó szabályszerűségek a szóban forgó szóelemek esetenként továbbképzett alakjára is érvényesek, pl.: ésszerűtlen, főzelékféleség, de: dokumentumfilm-szerűség.